Jankó szerencséje a címe egy Grimm-mesének, melynek váza kb.
ez. Jankó 7 évet szolgált. Kapott is érte egy fejnagyságú aranyat. Hazaindult.
Megirigyelte a szembe jövő lovas kényelmes utazását. Cseréltek. A lovat később egy
tehénre cserélte egy paraszttal. Majd, mert az nem adott tejet, egy másik emberrel
malacra cserélte. Azt pedig félelmében egy hízott libára, mert azt súgta neki a
ravasz eladó, hogy már keresik a tolvajt, aki épp egy ilyen disznót lopott, mint Jankóé.
Ezzel a lúddal ballagott hazafelé, és úgy gondolta, nagyon is jól járt. Ekkor
találkozott a köszörűssel, aki felkínálta cserébe a köszörűkövét, és még egy
másik követ is felvett a földről, és Jankónak adta azzal: milyen jó lesz az neki
szögeket egyengetni. Jankó ráállt erre a cserére is. Fel sem tűnt neki, hogy bolondnak
nézik. Hiszen saját maga is felvehetett volna egy értéktelen kavicsot. Két követ cipelt hát, míg egy kúthoz nem ért. A kávára rakta a köveket,
melyek azonnal beleestek a kútba. Jankó immár megkönnyebbülve folytatta
hazafelé az útját.
Nekem az adja a mese aktualitását, hogy van egy mindennél hangosabb
ünnepünk. Azt kiáltja világgá, hogy Isten a tőle telhető leggazdagabban
megajándékozott bennünket. Élettel, világgal, szeretettel, egy végtelenre nyíló
boldogság ígéretével. Mi pedig találkozunk a lovassal. Legyen ez a paripánál
gyorsabban száguldó híradástechnika, a tömegtájékoztatás reklámostul. Elcseréljük
ezt a mindenkit gazdaggá tevő kincsünket amarra. Vagy a tehénre, mely engem a
vagyonosodásra emlékeztet, vagy a disznó szerencsére (és hányféle szerencsejáték
kísért meg bennünket), vagy a jólétet jelképező kövérre tömött libára, vagy a köszörűkőre,
mely nekem a szakmai karriert jelképezi ebben a jelenetben, vagy éppen filiszterek
leszünk, mint a mindenét ellinkeskedő Jankó?
A kérdések kérdése: Vajon kitartunk-e mindent felülmúló kincsünknél, vagy
elcsereberéljük Jankóként erre-arra, üveggyöngyre, gagyira.
Ez a kérdés, mellyel szembesülnünk kell, s melyre kinek-kinek becsületesen, és
felelősségteljesen válaszolnia kell egy csendes percében.
2008.03.30. 11:51 emmausz
Jankó és én
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr215167887
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek