Mickey webnaplója

Szerkesztőségi ülésen BPÁ-nak említem, hogy most már szinte mindennap írok valamit, mert hogy közös kurzusvezetőnk, Czakó Gábor sűrűn emlegette, hogy az újságírás gyakorlati tevékenység. Az nem úgy van, hogy lazsálok, mint a jóllakott oroszlán, aki egyszer csak előugrik, mert támadt egy jó ötlete: újra kellene valamit vadászni. Meg kell termelni a napi egy oldalt, ha formában kíván maradni, aki erre a foglalkozásra adta a fejét. Egyébként is: Ha naponta írok egy oldalt – így CzG –, az egy év alatt 365 oldal. Az pedig testvérek között is egy könyv. Magyarán: évente megírhatok egy könyvet, ha kötnek a részek.
Ám erre saját tapasztalatom rácáfol.
Nem kötnek.
Akkor volna esélyem rá, ha előre kialakított szerkezet mentén hömpölyögne a folytatásos témája. Valahonnan indulna és december 31-én valahová érkezne. Nem szoktam ilyen távra tervezni. De ha megtenném, akkor se maradnék hozzá konzekvens. A jobb tippért azonnal otthagynám a kevéssé jót. (Néha eszembe jut valami.)
Mondott még mást is. Naponta jó minőségű irodalmat kell olvasni.
Igen.
Lehet.
H. Böll ehhez képest azt mondta: Szinte sose olvas másokat, hogy saját gondolatvilágát, képeit ne zavarják ezek a hangsúlyos befolyások. Ebben is, abban is van valami.
Az értelmes foglalatosságok iránti vágyam azt mondatja velem: olvasgassak csak naponta szépirodalmat. Böll iránti tiszteletem pedig azt, hogy nem fontos olyan következetesnek lenni ebben. Sőt.
Visszaolvasva a sorokat, azon kapom magam, hogy mintha újra forradalmárrá lettem volna. Legalábbis lázadóvá. Pedig nem. Csak éppen megvan a saját stílusom, saját hangom, és ez az ismertekétől némiképp eltérő. Ettől az enyém, ettől nem lesz sose ismert. De legalább valamit mondani kíván, egy-egy részkérdést tisztázni kíván, egy-egy ismeretemet megosztani szeretné, és ha csakugyan akad egy eredeti gondolatom, azt elmondom az olvasóknak.