Nekem a megélt húsvétot az ebben az időszakban mondott
prefáció szavai adják vissza legérzékletesebben: „A húsvéti öröm kiárad az
egész földre, a nagyvilág örvendezve ujjong, a mennyei erők dicsőséged
himnuszát zengik: Szent vagy [azaz Isten]...!
Ma a mise alatt megint eszembe ötlött, hogy áldást kérjek azokra, akik itt az
utcán elhaladnak, itt laknak vagy éppen autóval átvágnak a Sodrás utcán.
Persze ez csak egy erőteljesebb rájuk gondolás, mert minden mise az egész világ
üdvéért szól: „Fogadja el az Úr kezedből ezt az áldozatot... mindannyiunk és
az egész világ javára.” Ezek után végül is már mindegy, hogy kiemelem-e
vagy nem külön a pápát, a püspököket, papokat, vagy mint ma – az egyik jezsuita közösséget, hiszen már eleve
mindenkinek a hasznára kértük a miséből fakadó áldásokat. Ettől olyan emberi?
Vagy nem gondoljuk komolyan, amit egyszer már kértünk? Csak úgy mondjuk? – Is,
nem jellemző – mondanák a barkochbázók.
A cikornya nem kedvemre való: Ez hangzott el mise végén: „Add, hogy Soubirous
Szent Mária Bernadett példáját követve Jézus szenvedését hordozzuk halandó
testünkben, és minden igyekezetünkkel hozzád ragaszkodjunk Krisztus, a mi Urunk
által. – Ámen.” Igaz, hogy a ragaszkodjunk után pont volt, de a hiányos
mondattal sem értelmesebb. Nagyjából ezt jelenti: Bernadett példájára Krisztus
által Jézus szenvedését kérjük – bizony. Ez nem belőlem jön. Húsvét van,
pünkösd lesz – és még nem felejtettem el a prefáció szövegét –, amikor is az
öröm kiárad az egész földre. Hát hadd áradjon zavartalanul az az öröm, s
szóljon hangosan az ének!
* * *
Áldások. Az áldások jelentősége ebben az országban, ahol olyan cifrán
káromkodnak sokan, tán még nagyobb jelentőségű, mint másutt. Amennyiben Isten
akaratával egyező tartalmú jónak a kívánása ez valakire, valamire. Szemben
halad a szitokkal, az átokkal, a káromlással.
Megszoktam őket, és arra törekszem, hogy belülről szóljanak, s ne aljasuljanak
szólamokká.
Ha egy nyomorultat látok, sokszor így reflektálok a látványra: Áldd meg őt! Ha
kismamát: Áldd meg őket! Ha eszembe jut egyáltalán: mindenfélékért szoktam
áldást kérni. Pl. utazás előtt az eredményes célba érésért. Majd utána:
Köszönöm. Mint az a focista, aki a lőtt gól után felnéz/felmutat az égre
(vallásos gladiátor).
* * *
Ha én szerkesztenék egyházi lapot, rovatot indítanék ezzel a címmel:
Isten szereti a ... (és akkor jönnének lapszámonként
kifejtve, hogy kiket szeret)
– hajléktalanokat
– proletárokat
– megvetett rasszokat
– betegeket
– fogyatékosokat
– bűnösöket
– szenteket
– hontalanokat
– magányosokat
– gyerekeket
– csúnyákat, stb.
Indítanék egy sms-sorozatot is. Talán 160 leütés volna a címe.
Ide jöhetnének rövid aforizmák, szállóigék, egy-egy rövid
tanítás. Ideírok példaképpen egy általam kiötöltet:
„Az ima a legmobilabb kapcsolatlehetőség. Nem merül le az
akku, van elég térerő: összeköt Istennel és a szentekkel, 0–24h-ig ingyenes; és
éltet ez az erőtér.”
Utolsó kommentek