Mickey webnaplója

2008 arról is nevezetes, hogy hetven éve, 1938-ban halt meg Karinthy Frigyes. Nem tisztem, hogy méltassam őt blogomban, hiszen akik olvassák, tudják, hányszor hivatkozom rá, és talán ismerik azon megállapításomat is, mely szerint a dolgok a világon kétfélék. Egyik felükről írt Karinthy, a másik felükről azt hiszed, hogy nem, de tévedsz, azokról is írt.
Nos, most ide másolom az Így írtok ti-ből azt a verset, mely nem kering a google-n.
Kemény Simon
Napos délelőtt a dunaparton
Impresszionizmus
Mily szép foltok a budai hegyek
Egy asszony jön: a fején nagy kalap
Két kislány és egy kutya játszanak
Távolabb két kis kutya csak
Az ég mint egy fehér opál
Egy kis asszony megszólal: Ó. Pál,
Egy tábornok agg lábán a vörös stráf
ifjan, szépen a Világba nevet
Egy angol-flastrom jön, mögötte
Ráragasztva egy ember lépeget.
Menjek talán a borbélyhoz, igen?
S szakállamról, e kék foltról, íziben
Leborotváltatnám magam most?
Ni, látok egy sárga villamost.
A Duna mily szép, kék szalag
S egy sötét nyílás az út, az alag
S mily friss, lila nyakkendője van annak az úrnak ott
Ki most a hídról a Dunába ugrott.
S mily szép az a kékhajú nő
Ki után, mint fekete folt futok
Mily sárga, szép folt az a nő
S mily szép kék folt a képemen az a folt
A pofontól, mit férjétől e percben kaptam volt.
Van egy nagyon pozitívan gondolkozó valaki, aki mindenben a jót látja, és csak azt. Ha borús az idő: Vedd már észre, milyen jó, hogy nem kapsz hőgutát. Ha hétágra süt a nap: Gondolj arra, hogy ingyen kapod D-vitamin adagodat. Ha zuhog az eső, inkább befogom fülemet, mert biztosra vehetem válaszát: „Látod? Milyen jól esik!”
A feketét biztosan sötétfehérnek mondja, a lopósat negatív adakozónak, a gyilkost pedig megtévedt hentesnek. Egyszer már kifakadtam, nekem a rosszat ne mondja jónak, a bűnt se ártatlan tréfának, a szemfényvesztőt se ügyesnek, a szemtelent meg szemesnek, akinek áll a világ. Ha az embernek rossz kedve van, csak hadd mondja ki magából, ha sírnia kell, akkor pedig ne kényszerítse senki hahotázásra.
Többször visszatért ez a feje tetején álló logika, melyet az illető folyamatosan használ, mígnem egyszer mint a villám, hasított belém a felismerés, az ahá élmény: Én ezzel a mentalitással már találkoztam: Heuréka, kolumbusz tojás, hát persze, hogy Karinthy: És akkor lekaptam a kötetet, és két perc alatt megtaláltam a forrást, a verset ezekkel a dumákkal:    
Mily szép foltok a budai hegyek...
ifjan, szépen a Világba nevet
A Duna mily szép, kék szalag
S egy sötét nyílás az út, az alag...
S mily friss, lila nyakkendője van annak az úrnak ott
Ki most a hídról a Dunába ugrott..
S mily szép az a kékhajú nő
Ki után, mint fekete folt futok
Mily sárga, szép folt az a nő
S mily szép kék folt a képemen az a folt
A pofontól, mit férjétől e percben kaptam volt.
csakhogy Karinthynél ez paródia, és nem túljátszott optimizmus.
Ugye, igazoltam a tételt: Karinthy csakugyan mindent megírt előlünk, előlem.