Többször szembesültem olyasféle nemzeti összefogással, mely arra irányult, hogy az illető országról elégséges és megbízható információ álljon a világban mindenütt rendelkezésre. Nem csinálok itt reklámot azoknak, akikre gondolok. Sok ellenkező véleménnyel szemben nem is gondolom erkölcstelennek senki részéről a propagandát a saját országuk létezéséről, értékeikről egészen addig, amíg az nem hazug, nem nacionalista, és nem irányul a tőlük különböző más népek ellen. Ám a tapasztalat sok esetben mutatja, hogy a lelkes nacionalisták párhuzamosan ellenérzésüknek is hangot adnak ezen akciójuk során. Amennyire tudom, a tendencia már a netre is bevonult. Miért is ne vonult volna be?
Nem tehetek róla, utóbbiakat, tehát a sovinisztákat az életterét ösztönösen növelő kakukk képével tudom azonosítani, amely madár ugye kilöki a más madarak fészkéből amazok saját tojásait, belepottyantja a „kakukktojást”, és mint aki jól végezte dolgát távozik. Ezután jön még csak a java. A kikelő kakukkfiókák rendre kidobálják a fészekből a tőlük különbözőt és felzabálják a nekik járó pondrókat. Élősködőknek, fasisztáknak nevezném őket, ha emberek volnának.
Velünk, magyarokkal azonban fordított a helyzet. Az álmodó magyarok kiállítását Debrecenbe helyezték, vagy csak akarták, az expót lefújták, néhány hangadó politikus kifejezte, hogy merjünk csak kicsik lenni, a többiek adókkal nyomorítják azokat, akik nem kívánják a fészket elhagyni. És kevés erőfeszítés látszik a tekintetben is, hogy híres embereinkről elégséges információ álljon rendelkezésre. Konkrétan Tarjányi Tóth Ida nevét ütöttem az internetes keresőbe. Ne gondold, hogy kiderült, melyik évben halt meg. Ne gondold, hogy a wikipédiában megtalálod az élettörténetét, szakmai karrierjét. Néhány hivatkozást találsz, mely arról szól, hogy „engem tanított”. Petrovics Tamás cimbalomművész most halt meg. Róla azt írja annak az iskolának a honlapja, ahol oktatott, hogy Tarjányi Tóth Ida növendéke. Hogyne lett volna növendéke, neveltje, hiszen a saját fiáról van szó. Ida néninek két fia volt. Az idősebbet (Péter) is ismertem legénykorában. Nagyon tehetséges volt. Képes arra a trükkre, amit soha másoktól nem hallottam, hogy fütyült egy dallamot és dúdolt hozzá egy másikat párhuzamosan. Fiatalon meghalt, szegény a Balatonban lelte halálát. Tamás meg tanított, különféle együttesekben játszott, Kalamajka, Mákvirág stb. koncerteket adott, népzenét gyűjtött.
Nincs, aki megírja a róluk szóló szócikket pl. a wikipédiába? Sajnos, én nem ismertem közelebbről őket, hogy pótoljam a mulasztást.
Nem tudom, hogy miért éppen a zene területe fehér folt a többihez képest. Arra gondolok, hogy nem találtam egyetlen felvételt sem a neten Rácz Aladár cimbalomjátékával, kevés van Cziffra Györgyével, és még sorolhatnám. Miért nincs a you tube-on meghallgatható sok Kodály-mű, sok Bárdos Lajos mű, sok Harmath Artúr, Halmos László stb. Cui prodest, hogy legyen, illetve hogy ne legyen.