Mickey webnaplója

Véleményem a valóságról, annak egy-egy kiragadott darabkájáról. Főleg irodalomszeretetem, vallásom, kedvelt zenéim, saját élettapasztalataim lenyomatai ezek a rövid írások, amelyeket naponként megfogalmazok. Tehát egyfajta napló, füves könyv, önéletírás, (családi) eseménytár, benyomásaim laza szövésű összegzése mindarról, ami körülvesz. Reményeim szerint fotóimmal tarkítva.

Friss topikok

  • exbikfic: Mielőbbi gyógyulást kívánok! (2024.02.14. 22:27) Hamvazószerda
  • exbikfic: Gyors javulást és teljes gyógyulást kívánok! (2022.12.09. 23:35) Covid
  • esperanto: Az ablakon bestírol Azt hiszi a szeme fírol Nem fírol a szeme Bekrepált a spine ez így jobban rímel (2022.08.24. 11:10) Versek így meg úgy
  • Klára Enikő Ágnes Hegyi: Köszönöm, Miki, a megfelelő reakciót! Visszafogott, ember léptékű! Élatfogytiglan kell talán korri... (2022.04.06. 11:07) Ide figyelj...
  • exbikfic: Mick, idézgesd csak azokat az utcákat, neked (és remélem, másoknak is) való téma lesz most a közös... (2022.02.21. 16:33) Járt utat járatlanért el ne hagyj!

Utolsó kommentek

  • exbikfic: Mielőbbi gyógyulást kívánok! (2024.02.14. 22:27) Hamvazószerda
  • exbikfic: Gyors javulást és teljes gyógyulást kívánok! (2022.12.09. 23:35) Covid
  • esperanto: Az ablakon bestírol Azt hiszi a szeme fírol Nem fírol a szeme Bekrepált a spine ez így jobban rímel (2022.08.24. 11:10) Versek így meg úgy
  • Klára Enikő Ágnes Hegyi: Köszönöm, Miki, a megfelelő reakciót! Visszafogott, ember léptékű! Élatfogytiglan kell talán korrigálni az embereket és dolgokat - és magamat is persze. Minden jót! Klári (2022.04.06. 11:07) Ide figyelj...
  • exbikfic: Mick, idézgesd csak azokat az utcákat, neked (és remélem, másoknak is) való téma lesz most a közösben! :) (2022.02.21. 16:33) Járt utat járatlanért el ne hagyj!
  • Utolsó 20

2008.05.06. 12:19 emmausz

Pockok, mamák, művészek

Rév Lívia zongoraművésznő és pedagógus, aki életének nagyobb részét Párizsban töltötte, és akit a világ legjobb Chopin-interpretátorának tartanak, interjút adott Marton Árpádnak, melyet a Kairosz kiadó jelentetett meg. Ebből idézek egy részt pótlólag anyák napjára, és abból a célból, hogy megerősítést nyújtsak az ő szavaival azoknak, akiket utolér olykor a depresszió, a fölöslegesség érzése, annak a tudata, hogy a társadalom nem vesz tudomást nemzetteremtő és -éltető, -fenntartó munkájukról, mindennapos erőfeszítéseikről.
Azért teszem ezt, hogy megerősítsem: Hatalmas dolog minden gyermek felnevelése, és alighanem egyszersmind a leginkább embernek való tevékenység is.
Nos akkor hadd szóljon a visszaemlékezés:
„Egy nőnek mindenképpen sokkal nehezebb, mint egy férfinak. Mert amikor én otthon voltam [kvázi gyesen], se az édesanyám, se a férjem nem kellett, hogy helyettesítsen. Fischer Annie, aki mindig meglátogatott, valahányszor Párizsban járt, azt mondta: »Meg vagy te őrülve! Gyereket szülni??? Tönkreteszi a karrieredet!« Később, egy este meglátta az én kis pockaimat, amint aludtak szépen. Potyogtak a könnyei. . . Az is igaz, hogy Annie repertoáron tartotta Beethoven összes szonátáját, és fejből játszotta őket – hát erre nekem nemigen lett volna időm a pockok mellett. De ha az ember átesett azon, ... hogy koncert után az idegen szállodában eszébe jut, hogy otthon várják őt a kislányok, akkor nem annyira akar örökösen a reflektorfényben lenni. ... Mi mindent megtettünk, hogy a gyerekeink igazi családi harmóniában nőjenek föl. Még síelni is megtanultunk a kedvükért. Bennem a gyermekeim meg az unokáim sosem láttak mást, csak a Mamát. Most ők kényeztetnek engem.”

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr655167937

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása