A történet arról szól, hogy az apostolok a nőkkel együtt szoktak volt imádkozni a cenákulumban. Velük Mária is. Erre az imádkozó közösségre tört rá a Lélek szele. Gondolom, nem azért imádkoztak, hogy legyen már pünkösd, csupán az imádkozók megtapasztalták, hogy milyen az, amikor van.
Profán hasonlattal érzékeltetem. Ha kártyázom, és olyan a lapjárás, amilyen, több-kevesebb izzadsággal átlagos eredményem lehet. De ha kiváló a lapjárás, és tartósan az, akkor fütyörészni kezdek, lendületbe jön minden belső tartalékom, aktivizálódnak sajt energiáim is, és könnyedén nyerem a partikat, anélkül, hogy belefáradnék, anélkül, hogy munkára emlékeztetne ez a tevékenységem a leghalványabb mértékben is. Hát ilyen lehetett az, amikor a – talán már nyomott kedélyű – apostolokat megszállta a Szentlélek. Felpumpálta őket, mint a vegyi anyag a szitakötőt, még mielőtt megszilárdul a kitin, hogy szárnyra kelhessen. A lárva nem akarhatja, hogy szitakötő, tiszavirág vagy cserebogárrá fejlődjön. A fa nem akarja, hogy virágba boruljon, de kell hozzá saját programozott anyaga, specifikus tulajdonságai. Az apostolok sem készülhettek fel a korábban sose volt ihletettségre, karizmákra, csak éltek vele.
Nekem Illés próféta és a baál papok manőverei mindennek az előképeként ugrik be. Mi történt ott? Isteni beavatkozás – Deus ex machina. A baál papok naphosszat próbálták rávenni bálványukat, hogy eméssze el áldozati adományukat Baál. Nem történt semmi. Illés pedig az igaz Istenhez fordult, hogy nyilatkozzon meg. És egy villám azonnal elemésztette az áldozati állatot. Mert „pihentében is megad minden áldást az Úr annak, akit szeret”. (126. zsoltár) Az utolsó két szót szeretném úgy érteni, hogy annak, akinek akar, annak, aki vele egy ütemben mozdul, annak, aki képes felismerni az Ő akaratát. És ez nem könnyű.
De ha sikerül, akkor könnyű lesz a nehéz, akkor színes lesz a szürke, akkor úgy megindul az ember, mint aki négy kávét ivott, akkor meglódul a fantáziája, akkor nem bír magával, mert mindenkinek el kell mondania, hogy miért veti szét az öröm. (Vö. Az én igám édes, az én terhem könnyű.) Ám ezt nem akarhatja, mert nem követelheti ki, csak megtapasztalhatja, csak történhet vele. És akkor fütyörészhet, mert nyerőre áll. Állapotszerűen.
Utolsó kommentek