Nézegetem az egyik akvarellista tegnapi termését. A napi
termés jó 10 vízfestmény. Egy másik fényképen a munkaeszközök látszanak. Jobb
minőségű dobozos vízfesték vagy 20 apró festékgombbal. Néhány ecset, napilap a
foltok kivédésére. Különben mindez nagyúri környezetben, „festői kilátással”.
A legtöbb szakma ilyen: Egy kis homok, egy kis mész, kőművesnek nem kell ész.
Egy csirizes tál, kaptafa, kalapács és elvan a csizmadia. Monitor, betűkészlet,
és összeállt az író kellékegyüttese. Ilyen egyszerű ez. A mester (a művész is)
a viszonylag értéktelenből értéket állít elő. Mert az értéktelenbe gondolatot,
esztétikumot visz, mintegy teremtő munkát végez. A kellékek alig harmadát
teszik ki a műnek. A második harmadát a tehetség, a jó szem, a dolgok mögé
látásának képessége, a szórt valóság egységben látásának képessége, az
összeszedettség, sűrítési képesség, a fantázia adja. Ám ez is kevés. Ehhez jön
a szorgalom. Mert mindenki gürizik. Gondoljunk csak pl. egy zenészre. Mekkora
teljesítmény agyilag felszívni egy zongoristának a repertoárját, melyet képes
vakon elővezetni a két kezével. A teljességhez a reklám is hozzátartozna, de
kiveszem a sorból, mert nélküle is megvalósul az értékteremtés, csak sokszor a
jó Istenen kívül senki sem tud róla. Ám attól még létezik.
Így van ez a szépírókkal, a szépírással, a szépirodalommal
is. Egy német szószedetet olvasok: Belletrist – szépíró,
belletristisch – szépirodalmi,
Bellt – ugatás,
beloben – megdicsér,
belohnen – díjaz, megjutalmaz.
Nocsak. Így valahogy lettem magam is „szépíró”.
Díjazták és addig dicsérték mások, hogy amit ugatok, az szép, mígnem elhittem,
hogy amit művelek az többé-kevésbé egy szépíró műve. (Nem szép író, az egészen
más kategória)
És nem kellett hozzá más, csak egy kis türelem, kitartás,
szorgalom, beleérzőképesség, a lényegre való koncentrálás, egy elég ócska
számítógép, monitor, billentyűzet.
(Persze ez az ócska számítógép sokszorosát tudja annak, amit pl. egy
vadonatúj commodore 64 tudott. Az ócska arra vonatkozik, hogy elég sokat
gyötörtem már, és ha olyanja van, ellenáll az újabb pixelek befogadásának.)
Azért kitartunk egymás mellett, amíg kell.
2008.05.28. 08:16 emmausz
Der Belletrist bellt
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr65167969
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek