Mickey webnaplója

A kicsi is lehet monumentális, osztom a sokakkal egybehangzó véleményt. A miniatúra is lehet művészi értékű, és a rövid élet is egész. Mondják, hogy szegény Mozart még mennyi zenét írhatott volna, ha megéri az öregkort. Lehet. Kodály megérte. A lényeges műveit kb. 40 éves koráig megírta. Bartók viszont úgy nyilatkozott halála előtt: Tele kofferrel megyek el.
Teljesen túlmutat rajtam, rajtunk annak értékelése, hogy hány megélt életév jelenti a teljes életet. Legegyszerűbben ballisztikus pályához hasonlítható az életív. Meredeken emelkedő, majd hosszan tartja magasságát az ív, mígnem többé-kevésbé meredeken visszahanyatlik a földre. Ám találkozhat útján valamiféle akadállyal, ami megváltoztatja az ívet, egy vízszintesről továbbpattanva meghosszabbodik a vonal, vagy éppen ellenkezőleg, egy felülről jövő érintés nyomán gellert kapva éppen lefelé kezd ívelni gyors ütemben ez az ív. A becsapódás így is, úgy is elkerülhetetlen.
Apánk, aki algoritmusa szerint (1) 1911-ben született, most éppen 97 éves volna, ha köztünk élne. de nem teszi, mert 1960-ban meghalt. 49 éves korában. Talán már megírtam, talán még csak meséltem, újólag megélem azt, hogy elgondolkozzam rajta: Neki 50 év sem adatott arra, hogy kimondja: Ki is ő valójában, miről mi a véleménye, mit tud, mit hisz, mit szeret és mit remél. Ha cselekedeteire emlékezem, és ennek elég nagy jelentősége van, mert zömmel cselekedetei rögződnek, ingerelnek utánzásra, modellezésre, akkor ilyen hangsúlyokra bukkanok.
Gyermeki bizalom abban, hogy a Gondviselő Isten majd elrendezi a dolgunkat. Nem fogunk éhen-szomjan halni azért, mert nem telik mindenre.
Vonzódás az újdonságok iránt. Mindennap sokat rádiózott. Akarta tudni, mi várható. A világpolitikában, a hazaiban. Azért is rádiózott, mert szerette a zenét. A komolyzenét elsősorban.
Számos dallamot dúdolgatott, fütyült. Ezek jó részét az ő „interpretációjában” hallom belülről, amikor megszólal a tévében, rádióban, CD-n stb.
Szeretett olvasni. Én is. Szerette a humort. Voltak egyedi megfogalmazásai, ezek egy része csakugyan humoros volt. Voltak aztán éleslátó kijelentései is. Ezek egy része máig bennem él. Pl. A szemüveg degenerál. Akármilyen a keret, megváltoztatja az arc eredeti formáját. És ehhez hasonlók.
Próbáltuk aláírását utánozni gyerekkorunkban. Az lepett meg bennünket, hogy mit ír egybe és külön. Ilyenformán írt alá: drGyorgyovi chantal. 
Lehet, hogy kissé elidőztem nála, de sok közös élményünk volt vele, tudnék akár egy regényt is írni róla.
Hát ennyi, csak még egy rövid történet hadd szóljon arról, menyire eredeti ötletei voltak.
Húgunk, talán Ancsa, éktelenül sírt. Már felállt a kiságyban, rázta a rácsot, majd szétszakadt a farács. Anyánk nem volt otthon. Lehet, hogy rövid időre be kellett feküdnie kórházba? Már nem tudom. Mindenesetre a húgocska bömbölt ezerrel, apánk meg cumis üvegből megpróbálta megitatni. Ám ő nem fogadta el, csak tovább kiabált. Megunta apánk a dolgot, szőrös melléhez szorította a tejesüveget, felkapta lányát a kiságyból, és magához ölelte (mintegy mellére tette). Húgunk azonnal abbahagyta a bőgést, boldogan szopta ki a tejet az üvegből. Jóllakott, mint a napközis, és nagyot aludt rá.
TBC-ben hunyt el apánk fiatal felesége. Húgát vette el. Ő lett anyánk. Hét gyereket neveltek.    Negyvenkilenc év adatott apánknak, hogy kimondja magát. Amit addig nem kérdeztünk meg tőle, később már nem tudta elmondani. Hívőként élt (pl. az EMSZO munkatársa volt), úgy is halt meg.