Apánknak hivatalból volt Antal a neve, ám őt elég sokféleképpen hívták. Kisgyerekkorában ő volt a Funca. Később Toncsi lett, sőt Toncsi bácsi, Tóni bácsi, doktor úr (Pallay szomszéd szerint), tanár úr (Vágóné szomszéd szerint), Sincero (bíboros, aki 1930-ban Bp-en járt a Szt. Imre év alkalmával) és zelátor, aki szorgalmazta, hogy minden rokon „dellázzon le” egy kis pénzt a Kassai téri templom freskójára (Egon bátyánk szerint).
Anyám papának mondta őt (annyi igaza volt, hogy majd 12 évvel idősebb volt apánk anyánknál). Volt aztán ő Gyorgyovich elvtárs is, mert akkoriban kétfélék voltak az emberek: elvtársak és elvtársnők léteztek hivatalból. Ő elvtárs volt. Volt csoportvetető úr is, és Gyorgyovich úr is, még 1945 előtt. OTI, SZTK tisztviselő volt, aki az ÜKIF-eket vizsgálta, hogy szabályosan dolgoznak-e. Az ükif olyan, mint a nyufi, csak mégse. Üzemi kifizetőhelyet jelent.
Egyik ükif munkaügyén (Óbudai Goldberger) dolgozott egy idős ember. Ő mondta, (DánielGábor, azóta ő is meghalt, nálunk volt egyházközségi vezető), hogy apánkat jól ismerte. Jókat beszélgettek, szent szelíd ember volt, nagyon szerette őt.
Ifjabb Antal még kevéssé volt Antal, mint Funca. Elég gyorsan kiszeretett a nevéből és, mert igen kis korában a Mikulás-váró nóta szövegét átigazította abszurdra, rajta ragadt ez a név: Csia. (Füge datolya, jó gyerek kapja helyett ő így adta elő: füge, datolya, csia pancsilla.) Emlékszem az esetre, interpretációja alkalmával anyánk hangos nevetésre fakadt. Alighanem elálmélkodott a gyermeki fantázia eme megnyilvánulásán. Olyannyira egynevű volt, hogy nemigen emlékszem más nevére. Egyedül a szomszédban lakó félkegyelmű Totyi hívta Tóninak, nomeg a Szabó gyerekek Antinak, mert naponta kiabáltak fel: Lejöhet az Anti? Nomeg Aurélunk hívta Tüfinek, Tüsinek, merthogy tüskefrizurája volt. Farkas öregapánk Csihának nevezte, de ezt nem tekintem másnak, mint a Csia alakváltozatának.
Mindenki így hívta tehát, és így hívja. Így hívta ki a tanár a táblához felelni, ez volt a neve a játszótársai előtt, ez volt a tisztté való előléptetése cetlijén haverjai jóvoltából: „Gyorgyovi csia föhadnany örökereszék be.” Találd ki, mit jelent. Így nevezték a seregben is, és szerintem mind a mai napig így hívja felesége Connie is.
Így hívom én is: Csia! Isten éltessen!
Utolsó kommentek