Weöres Sándor versét – Téma és variációk – nagyon kedvelem:
A téma: Ma szép nap van, csupa sugárzás, futkosnak a kutyák
az árokszélen / és mindenki remekül tölti az időt, még a rabkocsiból is nóta
hangzik.
Nagy ötletnek tartom a hihető alapmondat variálását, mert azonnal abszurddá válik az alapkijelentés.
Íme, egy a variációk közül egy: Ma szép futkosás van, csupa mindenki, sugárzik az
árokszél a kutyákra / és az idő remekül tölti a napot, még a hangban is nóta
rabkocsizik.
Ma szép nap van, de tegnap nem volt szép nap.
A tévécsatornák megemlékeztek Nagy Imre kivégzésének 50. évfordulójáról.
Több csatorna,
több műsor,
többféle álláspont,
többféle megítélés,
többféle interpretálása annak,
hogy hány méteres az akasztófa,
hogy horog van a tetején,
hogy emelvényre áll az elítélt,
hogy a lábára hurkot vetnek,
hogy kirúgják az emelvényt,
hogy meghúzzák a csigán átbújtatott
kötelet, mely a lábakra volt hurkolva,
hogy jelentik X elvtársnak,
hogy az elítéltnél beállt a klinikai halál.
Mondanak azonnali halált,
hétperces agóniát, mely a nyakvastagság függvényében tíz is lehet.
Egy másik műsorból az derül ki, hogy
nincs állvány,
nincs kirúgás,
két hóhérsegéd megemeli az elítéltet,
a hóhér nyakába dobja a hurkot,
majd elengedik, s
azonnal kiszenved.
Nagyon megutáltam ezt a naturalista és szenvtelen hangvételt.
És azt, hogy a szocik rendezik az emlékezést, akik kötélre juttatták saját
párttársukat,
és azt, hogy újra vákuumban, steril körülmények között, emlékező tömeg nélkül
próbálják ünneppé emelni a gyalázatot. Három tévécsatorna meg egész este ragozza az ötven éves pocsék tettet.
Este Havas Henrik Dobrev Klárával készített interjút(ő a min. elnök felesége, Apró Antal et. unokája), aki szerint minden a legnagyobb rendben van [még a rabkocsiból is nóta hangzik,
(s nem véáletlenül, ez a legvidámabb barakk)],
csodálatosan fejlődik az ország.
Nagyon feledhető hát a tegnapi tévé.
Igyekszem is elfelejteni.
Ehhez segít a reggeli szellő, verőfény,
Weöres Sándor-vers.
Ma [csakugyan] szép nap van, csupa sugárzás, futkosnak a kutyák az árokszélen /
és mindenki remekül tölti az időt, még a rabkocsiból is nóta hangzik.
Kívánom, hogy ne álljunk ellen a Jó Gazda törekvésének (akinek a szeme hizlalja
a termést), hagyjuk, hogy átjárjon minket ragyogásával, tökéletességével.
Másképpen kifejezve:
Isten áldja ezt a reményt vesztett országot.
2008.06.17. 08:38 emmausz
Árnyék és ragyogás
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr505167994
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek