Meghalt El Kazovszkij.
Senki máséhoz nem hasonlító képei pedig itt maradtak. Felmentem egy festmények nevű honlapra, és körülnéztem a képek és az árak között. Nem találtam E. K. képet. Sok mást igen. Vannak képek is, árak is. Szép képek szép árakon. Összetartoznak. Kép és ár. Mert a kép érték, az ár pedig ellenértéke. A kép annyival több, hogy esztétikai élményt nyújt annak, aki nézi. Azon gondolkoztam, hogy érdemes-e befektetni pénzt képekbe. Igen is – ld. előbb –, meg nem is. A pénz kisebb helyen elfér, és kamatozik. Rejteni kell bankban, trezorban, és lehet aggódni, hogy a kamat ellenére mikor válik egy csőd martalékává. A kép az esztétikai élményen túl viszont helyigényes. Egész falat, a lakás vagy ház összes falát beboríthatják (lerontva egymás hatásfokát), és meglehet, hogy még így sem férnek el a falakon. Így járt Rippl-Rónai. Mindenütt képek lógtak a falain, még a konyhában is. Ez nem állapot. A képek ellen szól az is, hogy bár hatalmas kincsképzők, nehéz megvédeni őket a tolvajok ellen. Miféle zárrendszer ad elegendő védelmet a festményeknek? Miféle riasztórendszer elég hatásos?
Hozzánk már törtek be. A házunk előtt szétverték egy kocsi ablakát az autórádióért. Ugyanonnan már loptak el autót is, máskor meg valakinek a kismotorját. (Egyik tételem, hogy nincs jó környék, meg rossz. Mindenhová betörnek, és visznek mindent.)
Ahol a kincsed, ott a szíved is – tanítja a Mester. Egész életemmel tanúsíthatom igazát. Gyűjtsetek igazi (égi) kincseket, ahol se moly, se rozsda nem emészt, tolvajok nem törnek be, és nem lopnak. Ahol a kincsed, ott a szíved is. Nagyon igaz.
A szép képekkel meg úgy kellene bánnunk, mint a szép természettel. Időnként alaposan megszemlélni őket (állatkert, virágok a réten, az alföld perspektívája, a nagy hegyekről kilátás, a tengerek végtelensége stb.), és betelni szépségükkel, mély értelmükkel.
Ám kétszívűek vagyunk.
Miközben nagyon is elismerjük a Mester igazát, a birtoklásvágy is nagyon mélyen él bennünk, és kísért: Meg kellene szerezni még ezt. Meg azt. És amazt is.
Így volt ez Assisi Szent Ferenc idejében is. Leó testvér és Ferenc között ismételt párbeszéd folyt arról, hogy birtokolhat-e a testvér egy zsolozsmáskönyvet (más egyebe sem volt). Hosszas ide-oda érvelés, engedés és tiltás követték egymást. A végső szót Ferenc mondta ki: Kérlek, Leó testvér, mondjál le arról a könyvről. Jobb neked, ha semmid sincs.
És ő lemondott róla.
PRAE
XXI. századi keresztény modell megjelenítése
A XXI. századi kereszténynek korszerű ismereteken nyugvó hite van, aki igényes imáinak
nyelvezetében, mondanivalójának igazságtartalmában, stílusában mai, emberi és mai módon Krisztus-követő, aki közösségben kíván lenni a többiekkel, aki többé-kevésbé megosztja másokkal mindenét, amije csak van.
K. Lorenz óta tudjuk, hogy az élőlények modellkövetők (követési effektus). A modell megtartotta - a felszínen legalábbis - az erkölcsösséget. Mondják, hogy korábban egy falu közösségében a pletykától való félelem elég visszatartó erő volt ahhoz, hogy bármiféle nagyobb kihágást kövessen el valaki. Az egymásra rálátás, a hagyományok követése-élése modellt kínált minden korábbi időben. Természetessé vált: böjtölünk, gyónunk, misére megyünk, bál van, leánykérési rítus stb.
Ma ez nincs így. A családok is szétzüllöttek a komfortra törés és a komfortos életvitel atomizáló trendje során. De ha felismertük a problémát, közeledünk a megoldáshoz.
Össze kellene dugni a fejünket, és bizonyságot tenni arról, hogy
létezik mai kereszténység,
létezik mai ima,
létezik mai szertartás,
létezik mai vallásos közösség.
Ezt nagyon tagadják a vallástalanok, mert mi az, hogy valaki (Isten) mondja meg nekünk, hogy mit tegyünk?
Azért kell mégis a mai keresztény modell megalkotása, élése, csoportos megjelenítése, mert csakugyan működik a követési effektus. Ha van követendő példa, akkor követik. Ha nincs, akkor nem.
Mit tegyünk?
Elemezzük-e, hogy milyen a mai keresztény?
Éljük meg?
Kövessük Krisztust, de mai módon, mai hangsúlyokkal, mai művészetek favorizálásával, megfogalmazásaival, tisztánlátásával, szeretet-teli kritikáival, hogyan?
Egyáltalán - átmegy-e újabb időkben engem foglalkoztató gondom üzenete?
Van-e olyan fórum, amely felkarolná?
Van-e egyáltalán, akit ez érdekel?
Krisztus is mondott ilyeneket a tizenkettőnek: Ti is el akartok menni? Vagy: Vajon talál-e hitet, amikor visszatér az ég Ura? Lehet, hogy mai vallásos zenét kellene hallgatni, mai képeket vásárolni, mai imákat írni, mai regényeket tenni az olvasók asztalára.
Még semmi sincs kész.
Mindent meg kell teremteni.
Ez megkönnyíti a dolgot.
Nem kevesebb a feladat, mint magunknak modellé válása, miközben tekintetünk folyamatosan a Krisztus-arcot keresi, mert egyetértését igenli.
Tétovázom: - Miccótok?
Utolsó kommentek