POST
Minden blogger életében ismételten eljön az a nap, amikor felfüggeszti szómenesztését, annál az oknál fogva, hogy olyan helyre indul nyaralni, ahol nincs, vagy nem akarja, hogy legyen számítógép. Ez velem idén egyszer fordult elő (nem is túl régen), de várhatóan holnaptól egy hétig újra elő fog fordulni. Ha eléggé közismert volnék, és ezelőtt kb. 40 évvel történne velem az előzőekben ecsetelt valami, akkor a Népszabadság megírná, hogy én, ... elvtárs megkezdtem éves rendes szabadságomat.
A téma hasonló, mint néhány hete volt, amikor Badacsonyőrsön vettünk ki két házat egy hétre. Akkor 30 ember ment 10 autóval, most 14 fő három kocsival. A kocsitelítettségi index ezek szerint növekvő tendenciát mutat. Akkora családok találkoznak, és nyaralnak együtt, hogy állandó otthonunkban nem férnénk el. Nyaralásunkkal így három cél valósul meg: Feléljük üdülési csekkjeinket (talán némi kultúrautalványt is, meg egyéb sodexo-utalványokat, melyeket itt-ott becserélünk élelmiszerekre, kőbaltára, nyílhegyre és szakócára), kibeszélgetjük magunkat egy évre, és kikapcsolódunk a mindennapos tevékenységekből. Gyenesdiásra megyünk. Az etimológiai szótár szerint két község neve olvadt itt össze: A Dénes jelentésű Gyenes és a dió jelentésű diás. Kb. tehát Dénes-Diósd. Na ettől aztán nemigen lettem okosabb.
Most nem a hét Gyorgyovich testvér és kinek-kinek a családja találkozik, hanem saját gyermekeink és az ő családjuk. Mi, feleséggel négy gyermeket bírunk. Ebből kettőnek van családja: Éváék Franciaországból érkeznek holnap reggel, Zsuzsáék Mosonból, lébényi indulással. Mi, harmadikként Budapestről.
Reméljük a jó időt, a jó egészséget, a jó hangulatot, a szerencsés megérkezést oda-vissza. Így legyen, ámen, ámen. Akkor hát kb. másfél hét múlva! Legkésőbb hétfőn. Mindenkinek szép nyarat!
PRAE
Stuka
Ülök a 18-as villamoson. Nagyon ismerős a motor sivítása. Persze. Stuka. Gyerekkorom stukája. Mert ezt a típusú, formájú villamost stukának hívtuk. Ez volt az első villamos Budapesten, amely önműködően záródó ajtókkal volt ellátva. Azt hittem akkor, hogy ez azonosságot jelöl. Háromajtós sárga és rombuszra emlékeztető áramszedője van. Ámde nem emiatt volt stuka. Csak jóval később történelmi tanulmányaim során került elő a fogalom. Azokat a II. világháborús német zuhanóbombázókat hívták stukának, amelyek zuhanás közben sivító hangot adtak ki. Ennél fogva nagyon félelmetesek voltak. És kifejezetten a hangbeli azonosság alapján keresztelte a nép stukának az említett villamosokat.
A stukákon lehetett még tujázni. A tuja név pedig onnan jön, hogy a hátsó ütközőre fellopódzva potyázni lehetett, azaz ingyen utazni. Ennek a helye tehát a villamos hátulja (tuja). A tuja szó magába szívta újabb jelentését: villamost kezdett jelenteni a tuja. Pedig ha meggondolom, tujáztak a busz akkoriban még jóval szélesebb hátsó lökhárítóján is, mégsem lett a busz neve tuja, csak a villamosé. Kiegészítésképpen ide írom: A Stuka a Junkers JU-87 típusú harci repülőgép rövid neve (Sturzkampfflugzeug). A II. vh.-ban alkalmazták. A wikipédiából veszem az adatokat: „Ez a gép ugyanis (akár motorjait is leállítva) zuhanórepülésbe kezdett, így repülve rá a (mozgó) célpontra, amikor elért egy kritikus magasságot, kioldotta bombaterhét, majd emelkedni kezdett.” A stukának zuhanás közben olyan sivító hangja volt, mint a róla elnevezett villamosnak.