Hírtelen emberek, 2.
folytatás.
Ön szerint mi az irgalmasság lényege? – hangzik a híres embereknek feltett
távinterjú második kérdése. Az ember nem tudja, most vizsgáztatják, tesztelik,
vagy csakugyan száz embertől kívánják megtudni, hogy mi is az irgalom. A
kérdezhetik ezertől is, titok marad az irgalom kategória. Titok, miként a bűn
is az és még oly sok minden. Merthogy az Isten – aki Szeretet – legmesszebbre
menő cselekedete az irgalmasság. Azt szoktam mondani: Irgalomra az szorul, aki
nem érdemli meg. Ebben a kijelentésben van egy geller, de csak látszólag.
Tudniillik mindenki rászorul az irgalomra. Miért? Mert mindenki bűnös. Írva
van: Aki azt mondja, hogy bűn nélkül való, az hazudik. Továbbá a tanítványok
kérdésére, hogy tudniillik ki üdvözülhet, ha az olyan nehéz, Jézus azt válaszolja,
hogy az embernek lehetetlen, de nem az az Istennek. És azért nem, mert Isten
irgalmas. Mint a pásztor, aki utána megy az eltévedt egynek, és visszaviszi a
vállán, vagy mint az Atya a tékozló fiúról szóló példabeszédben, aki elémegy a
megtérő fiának és elhalmozza őt figyelmessége minden jelével.
Az irgalom a mégis szeretet, a mégis hűség, a mégis megbocsátás, a mégis
visszafogadás.
Más kérdés, hogy csak akkor talál partnerre bennünk Isten, ha előzetesen mi is
megbocsátottunk az ellenük vétkezőknek. Ezt fogalmazza meg nekünk és nevünkben
Jézus a Miatyánkban.
Az Isten ikonjai vagyunk, mert saját képére és hasonlatosságára teremtett
minket. Hasonlítanunk kell és egyre jobban az irgalmasságban is Istenre.
Emlékezzünk
És bennünk…? Gondoljunk csak arra, hogy miket kívánunk azoknak, akiket a tévében látunk valamilyen szörnyűség elkövetésekor. Pedig egy másik példabeszéd szerint az uralkodó is visszavonja a tartozása elengedésére vonatkozó döntését, amikor tudomására jut, hogy a szolga fojtogatni kezdte a neki tartozó társát. (vö. bocsásd meg a vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk…) Íme: az irgalom hiánya, ellehetetleníti az irgalom megvalósulását. Nem írom ide, olvassa el ki-ki az irgalmas szamaritánusról írtakat. Ott bomlik ki a jézusi tanítás erről. Isten irgalmasan szeret (P. F. Varillon SJ egyik központi gondolata.), aki mindenkinek azt az arcát látja, amilyennek megálmodta őt örök terveiben. És hallatlan türelemmel várja, hogy az általa megálmodott vonások megjelenjenek rajta. Idős szerzetestanárokat azért állítanak fel nem egyszer a katedrától, mert már nem követelnek, csak szeretnek, csak irgalmaznak, csak a jót látják. Lehet, hogy tanárnak már nem valók, mégis ide kellene jutnunk magunknak is. Amikor már nem ingatnak meg a rosszaságok, incselkedések, mert mögéjük látunk telve irgalmassággal.
Utolsó kommentek