Mickey webnaplója

POST
Mit tennék másképp, ha újra kezdhetném az életet? – hangzik a következő interjúkérdés. Válaszom. Semmit se tennék másképp, mert ezzel a struktúrával ugyanazokat a döntéseket hoznám meg, noha vannak jobb döntések is. Meglepő, hogy felteszik ezt a kérdést, mert a lehetetlenről szólnak. Arról, hogy eredj vissza anyád örömébe, és kezdd el elölről. Ez nem megy. Megy viszont valami egészen más. Az, hogy sehova se kell mennem ahhoz, hogy módosítsam életvitelemet saját megváltoztatott belátásom szerint. Sokkal életszerűbben hangzik a mindennapi megtérés lehetősége, valósága. Széchenyi azt fogalmazza, hogy „a múlt elesett hatalmunkból, de a jövendőnek urai vagyunk.” És a jövendő a jelennel kezdődik. Amikor tehát jobbítani kívánom életemet bizonyos vonatkozásokban, azonnal kell tennem. Most, a jelenvalóságban. És később, a jövőben, melynek ura vagyok. Azt hiszem, jót tenne jelenleg, ha kicsit megreformálnám étrendemet az egészségesebb élelmiszerek fogyasztása révén. Még inkább meg kellene reformálnom a másokra való figyelésemet. Talán ez a kettő elég is volna. Sőt elég is. Több gyümölcsöt, vegit, kevesebb disznóságot és marhaságot. A nyitás pedig ott indul, hogy mindenkire érdeklődő figyelemmel tekintek. Meghallgatok másokat. Ez főleg engem gazdagítana, de kölcsönös előnyei vannak. Nem kívánok többet. Ezt is alig győzőm megvalósítani.
PRAE
Randevú
Egyre inkább foglalkoztat a nagy találkozás kérdése, mely köztem és az irgalmas Isten között játszódik le. Lejátszódik, ámbár nem tudom, mennyire lesz játék az a vsztrécsa, melynek egyik tagja ott is aratni kíván, ahol nem vetett.
Nem marad más, mint a gyermeki bízás. Nem voltam jó igazán, s legtöbbet bénasággal vétettem, mulasztással, de azért szeretsz, ugye, mindenható Isten?
Ima
Vianney szerint az ima nem más, mint egyesülés Istennel. Akinek tiszta a lelke, könnyedséget, édességet érez ebbe a közegbe érkezve. Többé senki sem tudja szétválasztani őket egymástól.
Szerintem ennél általánosabb. Kapcsolatba lépés és viszony kialakítása, s abban maradás valameddig a túlvilág valamelyik tagjával. Csak nagyon sajátos formája a csoportban végzett közös ima. Pl. a cenákulumban folytatott zsoltározás. Semmi esetre sem az a főcsapása a fogalomkörnek.
Ha viszonyt folytatok valakivel, az szinte kizárólag egy ember. Nagyon ritka lehet a sokakkal folytatott kapcsolat. Ugyanis nem megy a „szemtől szembe”-viselkedés.
Mindenesetre kérhetnénk, hogy kérjenek bennünket közbenjáró imára. Vigyük a kérőket Isten színe elé. Ajánljuk figyelmébe, hogy a kérőket erősítse meg a tisztánlátás kegyelmével, az Ő személyes valóságának szépségével, s takarja be őket minden rossztól óvó köntösével.