Mickey webnaplója

„Nemrégen Milánóban ilyen ürügy alatt gyűltek seregszemlére a művé­szek: a jelenkor emberének tükröződése a modern társadalomban. A rende­zők szerint három az ismertetőjele évtizedeinknek: a politikum, az erotika és a létszorongás.
Az elsőnek elburjánzása összeomlásig betegítette le az államokat. Nem­csak a latinokat. Élet-halál harc dúl a pártok érvényesüléséért. Nem tisztes demokratikus eszközökkel és nem a nép boldogságáért. Mennyi elvetemült cinizmus, szemforgató machiavellizmus, butító propaganda, ártatlanok hideg lepuffantása. A tönk szélére jutott államháztartás szanálására könyörgött kölcsönt a pártféleségek fizetésére pocsékolják. Ó! ha egy jó szellem lég­szivattyúval kiszippantaná mindazt ami politika, lábadozni kezdhetnének a haldoklásig legyengült országok. De a néma többség tehetetlenül tűri a ke­vés, ám annál nagyobb szájú izgágákat.” (Prokop Péter: Üdvösségünk, 1984. Róma, 45. o.)
Mit is ír ez a festő 1984-ben? (Kísérteties a dátum. Orwell is 1984 címen írta szörnyűséges regényét.) A politika összeomlásig rombolta le az államokat... Harc dúl a pártok érvényesüléséért... [jellemzi: butító propaganda, ártatlanok lepuffantása, a kikönyörgött kölcsönt a pártok felélik.] Ha nagyságrenddel csökkenne a politika, lábadoznának a végsőkig legyengített társadalmak. Nem sok kommentárt kíván a könyvéből idézett két bekezdés. Amiért nem szedtem ki, csak a sűrűjét, azért van, mert a többi mondat jól egybefoglalja az igen mély tartalommal teli többit, melyeket megdöntöttem, hogy jobban érzékelhető legyen a lényeges.
Persze a „jó szellem” ritka, mint a fehér holló. Két dolog segíthet: a kegyelem és a szókimondó tisztességesség. Mindkettő fontos, mindkettő más. Amiben közösek: a szükségszerűségük.
Némi önigazolásul másoltam ide ezt a megfogalmazást Prokop (Isten nyugosztalja) könyvéből. Érdemes olvasni, és figyelmesen olvasni.
PRAE 
Ellopták az Országházat
– mondom a kolleginának, akivel a Batyin (Batthyány tér) találkozunk szövegkorrekciós-lektorálós ügyben. Mutatok a Duna-part felé, és csakugyan nincs ott semmi. Nem is lehet, sűrű köd ereszkedett a folyóra, eltakarja előlünk az egész miskulanciát. Bár csak ekkora volna a baj. Odabent a parlamentben folyik az igazi ködösítés az érdekek mentén. Mintha az Isten adta nép nem is volna. Mintha nem az Isten adta nép ültette volna a politikai színészeket a bársonyszékekbe. Minden választást követően szentség üli meg a szerepüket mély átéléssel játszó honatyákat, hogy csak a nemzet érdeke és csakis, és Isten minket úgy segéljen, meg minden. Aztán szent révületükből magukhoz térve mobiltelefonjuk után kapkodva – kérlek alássan – az aljasságig az önérdek módosítja az eredeti pártszíneket, az eredeti trikolort. Lobbik, dacszövetségek, s ki tudja, milyen zsöllyék és páholyok lapulnak a háttérben. Egyre szemtelenebbül ezek mentén hozzák döntéseiket. Csupán keserkés gyümölcsük alapján ismerjük fel igazi arcukat. De akkor már késő.
Az utóbbi idők egyik legértékesebb mondata hangzott el Roger Schutz meggyilkolása kapcsán. Az a világ törvénye, hogy akiknek a legtöbbet köszönhetik az emberek, azokat ölik meg ugyanők. Így járt Krisztus, így R. Schutz, így Gandhi, FJK., Martin Luther King stb.
SOS
Ágoston még alig volt másfél éves. Nagyanyjára és rám bízták egy alkalommal. Penetráns szagot árasztott, Tücsi gyorsan meg akarta szabadítani tőle. Ezért nem követte Zs. módszerét (száraz vegytisztítás, kendőcskékkel, utánolajozás stb.), hanem a langyosvizes csap alá tartotta. Erre Ágoston éktelen ordításba kezdett, amiből ilyeneket lehetett kivenni: Segííítség!!!!!! DíííííííííDáááááááááááDúúúúúúúúú. Segííííííííítség!!!!!!!!!!!