POST
Melyik a kedvenc evangéliumi részlete, imája. Ez a következő
interjú-kérdés. Igazán nem akarok hadakozni a kérdés kitalálójával, mégis meg
kell jegyeznem, hogy az egész Bibliára érvényes: nem a kiragadott részek, hanem
az egész együtt érvényes valamennyi összefüggésével. Az Evangéliumnak nem egyes
kiragadott betűi szerint, hanem az Evangélium szellemében kell élnünk. Pál
írja: „eljön az idő, amikor a józan tanítást nem hallgatják szívesen az
emberek, hanem ízlésük szerint seregszámra szereznek maguknak tanítókat és
csiklandoztatják a fülüket, elfordulnak az igazság meghallgatásától és mesékre
hajlanak.” Sokszor az Evangéliumot ízekre szaggatók kiragadnak egyes részeket
az összefüggésekből, és ezekkel csiklandoztatják füleiket.
Nem helyeslem.
Hadd újságoljam el, mi történt velem miközben ezeken gondolkoztam: Megnéztem a
konkordanciában, hogy honnan ez az előbbi idézet. Majd előkaptam az
Újszövetséget, és azon az oldalon nyitottam ki, ahol ez a szöveg áll (2Tim
4,3).
Rutin, véletlen dolog, csoda?
Mindhárom együtt.
Ugyanígy vagyok az Evangéliummal. Együtt az összes tanítás.
De mert nagyon szoros a kérdés, ideírom azt a verset, amely éjjel-nappal
„vigyáz rám”: „Elég neked az én kegyelmem.” (2Kor 12,9)
Kedvenc ima?
Ez olyan volna, mintha azt kérdeznéd, melyik
a legkedvencebb mondat, mellyel a feleségemhez fordulok.
Ugye, elég bárgyú.
Mint ahogy a válasz is az lehet: Pl. Szia, mit főztél?
Inkább úgy mondom, legszemélyesebbek azok a spontán felhorkanások, melyekkel
Istenhez fordulok különféle szituációkban. (A Lélek sóhajt bennetek, szavakkal
ki nem mondható sóhajtásokkal – írja megint csak Pál.) Ezek hol kérések, hol
köszönetek, hol az Ő méltóságának elismerései.
Ám ha néven kellene neveznem egy szöveget, az egyértelműen a miatyánké volna.
Mert Jézussal együtt mondhatom, sőt
mindenkivel együtt mondhatom.
Mert lényeges és sorsmeghatározó kéréseket sorol el,
mert személyesen szólítja Istent,
mert a legnagyobb bizalommal mondható,
mert a megfogalmazás elismeri Isten végtelen nagyságát, és
értünk lehajoló, irgalmas jóságát, szeretetét.
Amen.
PRAE
bohócok
Két munkásember beszélgetett a 29-es buszon. Az egyik megjegyezte: Kókát
és Gyurcsit láttam a tévében. Olyanok mint a Jancsi bohóc, meg a Zoli bohóc –
és jót röhögött saját megállapításán.
NP vicce: Na,
gyerekek, hogy kapta nevét Kecskemét? SENKI NEM TUDJA? Nos, ennek egyszerű a
története. Annak idején honfoglaló őseink törekedtek rá, hogy jellemző neveket
adjanak az elfoglalt településeknek. A nevezett város környékén sok kecske
legelt, ezért Árpád így szólt kíséretéhez: Legyen ezentúl ennek a helynek a
neve Kecskemét. No és mentek, mentek északnak, nyugatnak. Hát látják, hogy
emitt még több kecske legel. Árpád ezért úgy döntött, legyen ennek a
településnek a neve – Balassagyarmat.
Az üzlet az üzlet
Megszólítanak. Bizalmas közelségből beszél hozzám az illető. Közben
tekergeti a mellénygombomat.
Mondom: Várj csak!
Nekem drága az időm. Hány percet igényel a téma? Mert ha telefonon hívtál
volna, 3 perc alatt lerendezhettük volna a problémádat. Nincs semmi baj így se.
Itt az övemen a persely. Ide dobd a telefonálás díját. Megjegyzem, most
csúcsidőben vagyunk. Sétálunk, tehát mobil díjszabást alkalmazok. Tekintettel
arra, hogy meghallgatlak, és egy szót se szólok irtózatos önfegyelemmel, míg be
nem fejezted, a pszichológusok szokásosan felszámított tarifáját is kérem. Na
jó, legyen a dolog akciós. Elengedek 30%-ot. Hogy mondod? Nem fér bele 3
percbe? Mit képzelsz? Nem vagyok időmilliomos. Írd meg talán levélben, és ha
halaszthatatlan, felszámolom a sürgősségi felárat. Dobd csak bele a perselyembe
az összeget, ha azt akarod, hogy azonnal végighallgassam, amit öt oldalon
akartál megírni.
OK?
OK.
Na azért...
Van egy lyukas
nadrágom
Mégis vettem egy
hordóméretű nadrágot. Kényelmes volt egy hónapig. Azóta viszont egyre
kényelmetlenebb. Combjaim súrlódását nem viselte hosszasan. Lyukak képződtek
rajta. Szegény ember lettem újra, mert a nóta is aszongya, hogy aszongya:
Szegény legény va-agyokén,
erdőn-mezőn já-árokén
krajcárom sincsen,
elszakadt az ingem
van egy lyukas na-adrágom
folt is rajt huszo-onhárom
ég alatt hálok
jobb időket várok.
Jelentem, még nem hálok az ég alatt...
Viszont jut eszembe: ezt a népdalt tanultuk az iskolában. Ma sokan
modellálják. Lehet, hogy az énekszövegeket jobban meg kellene szűrni, mert amik
a zsigereinket átjárják, azok szerint is kezdünk élni.
Választásokra.
A metrólejáratoknál, a mozgólépcsők kötött tábla van e következő
felirattal.
„Kérjük, hogy álljon a jobb oldalra. Köszönjük!” Ehhez már csak
kép kell.
Vagy az előbb idézett népdalszöveg:
van egy lyukas nadrágom
folt is rajt huszonhárom
ég alatt hálok
jobb időket várok.
hogy miért?
mert
... bal-sors akit régen tép,
hozz rá víg esztendőt!
mert jobb sorsra érdemes...
Utolsó kommentek