POST
Kérdés: A Biblián kívül melyik könyvet
vinné magával egy lakatlan szigetre.
Válasz. Egyet? Legalább egy könyvtárat.
Meg felhúzhatós számítógépet.
Nemcsak olvasással él ugyanis az ember, hanem írással is. Márpedig alig írok
másképp, mint számítógépen.
Félretéve a viccet, talán a Karinthy összeset vinném magammal.
Mert humor nélkül ugyan lehet élni, de minek.
Mert szellem nélkül lehet élni, de minek,
mert mások nélkül lehet élni, de mindek. Márpedig Karinthy a paródiájával oly sok másik embert visz magával.
Mert egyéni stílus nélkül ugyan lehet …
Mert egyéni világlátás
nélkül, egyedülálló képzettársítások nélkül ugyan lehet élni, stb.
Az idáig írtakból kiderül: szerintem Karinthy humora, szellemességei, stílusparódiái, világlátása,
képzettársításai ragyogóak, sose hallottak, senkitől se ismertek.
A sziget magányában meg igazán rám férne egy kis önfeledt kacagás,
szórakozás.
PRAE
A
pap három kérdést tett fel prédikáció helyett, és ezekre tudtam
válaszolni.
1. Mitől mentett meg Isten? – a gazdagságtól.
2. Milyen kegyelmeket adott? – Jól írok.
3. Miben mutatkozott meg a Lélek az életedben? – Abban, hogy jobban
fogalmazok, mint ahogyan tudok.
Talicska (vicc az internetről)
– Főnök, kérek gépzsírt! Meg kellene kenni a talicskát, mert nyikorog a
kereke.
– Igen? És hogy nyikorog?
– Hát így: Nyik nyik nyik
nyik.
– Tudja mit! Ki van rúgva.
– De miért, főnök?
– Mert sokkal gyorsabban kellett volna nyikorognia! Így:
nyiknyiknyiknyiknyik ...
Kocsisbor
Az ínyenc megtalálta a merlot bor címkéjén, hogy Budafokon palackozták.
Azonnal „mellékíze” lett. Ugyanő fennhangon elmesélte, hogy egy mérnök barátja
közelről ismeri Budafokot. Állítja, szőlőt egyik palack boruk sem ismer. Pedig
– mondom én, helyben van a löszfal, ott teröm a szőlőszöm, s lösz belőle jó
bor. Ám érvként ez kevésnek bizonyult. Ezért hozzátettem: Mérnököd sehol sincs
prózai fitymálásával, hallgassátok meg, mi áll a palackon: „A hajdan volt
Duna-Tiszaközi gyöngyvirágos tölgyesek gazdag talaján elterülő
Merlot-ültetvények magas mustfokú terméséből készült, fahordóban érlelt
zamatgazdag, édes ízű bor, mely a legellenállóbb lányszíveket is megdobogtatja”
– és higgyétek, amelyiket akarjátok.
A Sugárzó emberek c. könyvben olvasom az
Alexis Carrelről írottakat. Ez a sugárzó Nobel-díjas hasonlókat mond az imáról,
mint én. Valaha azt írtam, a miatyánkot úgy helyes elmondani, mintha
kisgyerekként az Atya ölében mondanám, hozzá simulva, hozzá a legteljesebb
bizalommal fordulva. Ő pedig így fogalmaz: az imádságnak olyannak kell lennie,
amilyen a gyermek beszélgetése édesapjával. ... Mindenütt lehet imádkozni:
utcán, gépkocsin, vonaton, hivatalban, iskolában, gyárban. De legjobban az
erdők, mezők, hegyek vagy szobánk magányában. (templomban)... Röpke fohászok,
kurta imádságok, már Isten
közelében, mintegy jelenlétében tarthatják az embert.
Más érdekességet is találtam ebben a könyvben. Egy nő kb.
tizenöt éven át beszélget Istennel,
Jézussal. Nem is az ő szavai, hanem a sugalmazottak az érdekesek.
Vajon Isten csakugyan azt
gondolja-e, amiket közöl Bossis Gabriellával? Isten minden lélekkel kapcsolatba
akar állni, mindegyiket úgy szereti, mintha csak ő élne egyedül. Mégsem
gondolom, hogy párkapcsolatot
kíván külön-külön létesíteni, legalábbis nem úgy, ahogy a földön megszokott.
Odaát ugyanis nincs házasság. Ha
pedig nincs, akkor nincs senkinek. Érdekes az is, hogy nem derül ki: egyéb lelkek egymáshoz viszonyulnak-e
valamilyen módon. A párbeszédekben a többi lelkekről – emlékezetem szerint –
egy kukk sem esik.
Kár.
Utolsó kommentek