Mickey webnaplója

POST
Ha vendégséget szervezne, melyik öt személyt hívná meg magához? Célzom meg magamat a következő provokatív kérdéssel. Ha öt főt hívnék meg, ketten nem érnének rá, egy messze lakna, kettő pedig egyszerűen nem jönne el. Ez a statisztikai realitás. A provokáció pedig abban áll, hogy nevezzek meg öt főt, a liblingjeimet. Nem teszek ilyet. Gyerekkoromban tudatosították bennem, hogy nem vagyunk személyválogatók. Ehhez azóta is tartom magamat. Sem személyekben nem vagyok válogatós, sem ételben, italban. De megkülönböztetett figyelem és törődés sem jár nekem, vagy VIP eü.-szolgáltatás. Egyszer végigvártam soromat a hivatalos SZTK rendelőben. Egy évig készült fogpótlásom. Ehhez az én fakírságom-blazírtságom, másrészt pedig a társadalombiztosítás szemtelen lassúsága szükségeltetett. De csakugyan kíváncsi volta rá, mi jár a pénzünkért. Ez járt.
Visszatérve a vendégségre, nálam ez másképp van. Akkor érzem jól magam nyaraláskor, ha velünk vannak a mieink. Ha lehet, teljes létszámban. Idén erre két kísérletet tettünk. Az első egy éve folyó szervezés után a Gyorgyovichok találkozója. Két repedés keletkezett a teljességen. Éva és családja objektív okok miatt kénytelen volt lemondani az összejövetelt, másrészt Gábor lánya Ágika, korábban tudott a többiekkel találkozni.
A második kísérletben 13-an vettünk részt. Ők Gyorgyovich Miklós és Vigyázó Gabriella és leszármazottjai, családostul. Ez négy napra teljes egészében megvalósult. A másik négyben Kata el. Viszont néhány napra Czanna lejött.
Mint régi kiscsoport, a nomádok hetente találkoznak. Ha 20-nak veszem az összlétszámot, és a valóságban megjelenő 6-8 személlyel összevetem, akkor ahhoz, hogy öten eljöjjenek, több mint 12 embert meg kell hívnom.
Végtére is az öt fő néven nevezése helyett egy követésre érdemes elvvel kell beérnetek: Nem vagyok személyválogató, melyet szívből kívánok Nektek is.
PRAE
Kromoszómák
Mindennek az y-kromoszóma az oka, szoktam mondogatni, s nem véletlenül, még ha nem is így van egészen.
Reggel megyek a HÉV-megállóhoz.
Egy nő halad előttem.
Visszanéz, követem-e, őt követem-e, vagy csak dolgom visz arrafelé.
Nem nézek rá, de késztetést érzek arra, hogy utolérjem... hogy lehagyjam?
Nem tudom.
Csak azt, hogy ő végigjárja a kitaposott ösvényt, én pedig levágom a kanyarokat.
Ezzel be-behozom lemaradásomat.
Jó, magasabb lévén illik, hogy utolérjem, elhagyjam.
De csak akkor, ha egyébként azonos tempóban haladunk.
Nincs különös okom sietni, mégis űz valami, hogy lehagyjam.
Olyan ez, mint ami a vadat üldöző ragadózóval történik. Levágja a cikk-cakkokat, hogy eredményes legyen.
Az y-kromoszóma az oka.   
Kísérletek igazolják, hogy az adrenalinszint a férfiakban versenyeken ugrásszerűen megnő, a nőkben alig.
Miért van ez?
A férfiak tönkre akarják tenni magukat a versengésben?
Azt akarják mindenáron, hogy igazuk legyen, hogy ők győzzenek?
Akkor is, ha nő a küzdőfél?
Akkor is.
Nem azért, mert neveletlenek, hanem azért, mert felmegy az adrenalinszintjük.
Nem akarják, így vannak összetákolva.
Y-kromoszómájuk van.
Egy vitában tehát veszélyeztetettebbek a nőknél.
Eredménytelenség esetén lefojtódik bennük a felgyűlt méreg
(Y-kromoszóma).
Nem tudnak másodhegedűsök lenni.
Így vannak teremtve
(Y-kromoszóma).
Ezért nevetséges a papucsférj.
Valami nincs a helyén benne, koránál fogva:
az Y-kromoszóma.
Sokat tehetnek a nők a rájuk bízott férfiakért.
Úgy látszik, a téma a levegőben van, mert tegnap éjjel Várkonyi nevű pszichológusnővel folytatott beszélgetést hallgattam a Kossuthon. Azt mondja a férfiakról, hogy nekik (és a fiúgyerekeknek) a nemi identitásuk szerint mindent ki kell bírni, és rezzenéstelen arccal. Ez az egyik oka annak, hogy a férfiak rövidebb ideig élnek. Jobb lenne, ha a rizikótényezőket ki tudnák valamennyire iktatni. Pl. konfliktusok kezelését megoldanák valahogyan. (Saját tapasztalatom, hogy úgy működök, mint a racsni. Gőzös az agyam, és nincs szelep. Nem tudom leereszteni. Nem tudom a racsni [kilincsmű] rugóját kioldani a „pecket”, hogy leszaladjon, a feszültség megszűnjön. Egyedül csak vérnyomáscsökkentő bevételével, de az meg nem fokozható a végtelenségig.)
Azt is mondja, hogy a fiúgyerek csinálós. 6 éves koráig meg kell legyen átlagban a napi 20 kilométere, mert különben nem kap elég vért az agya. Nyüzsögnie kell és kész. (A lányok agya elég vért kap akkor is, ha nem futkosnak húsz km-t/nap? Ez lehetne a hét kérdése akár.)
A lányok programja: másoknak örömet szerezni. Ez önmaguk háttérbe szorításával megy csak, de ez nem zavarja őket. Valakinek, valakiknek muszáj örömet szerezni.
A fiúk verekedéssel rangsorba állnak. A rangsor módosul új pofa érkezésekor, de újra kialakítják. A lányos alakokat megvetik, mert azonosságuk keresését zavarná a másik nemhez való hasonlóság.    
A lányok verbálisan jobbak, a fiúk csinálósan jobbak. Ez van, és ez nem baj, sőt. Boldog az lesz, aki a nemével való azonosságot teljességében meg tudja élni. 
MA
Ma kétfélét hallottam. Egy: az evangéliumot nem értelmezni kell, hanem élni. Kettő: Ha bármelyik perikópát elolvasva nem ösztönöz szeretetre, nem jól olvastad.
Egyébként: Aki az evangélium szellemében él, az krisztusi úton jár. Aki pedig szó szerint veszi, az fafejű.
Ma kedves ismerősökkel találkoztam. Mutatta a fiatal anyuka kicsi gyerekét. Nagyon aranyos. Szó szót követett. Gratula gratulát. Többek között arról, hogy ellenszenves a magzatoknak az ultrahang, de az orvosok, mert fix bevétel, ha kell, ha nem megvizsgálják a magzatot uh-készülékkel. Az anyuka megjegyzi – bár ne tette volna –: Azért csak jó, ha sűrűn megvizsgálják, mert ha fogyatékos, elvetetem.
Az addig nagyon kedves légkör éppen csak még kedvesre hűlt ki.
La donna et mobile
A fickó és a lány egymással szemben, szinte egymásban álltak. Az előbbi fogta utóbbi „alsó-lapockáit”, és jól volt. Az utóbbi fogta mobilját, és szintén jól volt: valaki mással beszélgetett: az orvosával – egy másik krapekkal – mamájával – főnökével – lelki vezetőjével – a  manikűrösével – trénerével – barátnőjével?
Miről?
Nekik legyen mondva: ezenközben nem rágóztak, nem is cigiztek.