Tücsit olyan közelről nézem, hogy már szinte nem is látom, pedig úgy illene. Muszáj a virtuális nyilvánossággal közölni: Feleségem Vigyázó Gabriella.
A családi micsodában 1201 volna a kódja, de ez nem érdekes.
Az az érdekes, hogy ma van valahányadik születésnapja, de hogy hányadik, az nem érdekes.
Ő az, akivel idén második könyvecskénket összeróttuk.
Két ilyen kvázi gyerekünk van.
Négy meg rendes, ebből ez idő szerint
egy Franciaországban,
egy Mosonmagyaróvárt,
egy a pilisi Kőhegyen,
egy meg Óbudán él, mindjárt a bejárat melletti szobában. A franciaországi leágazás a férjen kívül három unokát eredményezett, a móvári kettőt, rokonságunk itt is bővült – Tamás vejemmel.
Tücsiről azért nem kívánok részletesen írni, mert akik máskor is szokták olvasni postjaimat, tudják, hogy kb. 20 napig gyorsjelentésben számoltam be állapotának változásairól.
Egy dologról nem írtam.
A neve napjáról.
Gabriella lévén ráállt a szeptember végi ünneplésre, mondván, hogy a három főangyal egyike Gábriel, és ő az ő védőszentje.
Nem ér a nevem!

Miklós főangyal nincs, még közönséges sincs, sőt a Bibliában is csak egyszer szerepel a Miklós név. Ő a jó hírben álló, Lélekkel eltelt hét bölcs férfi egyike, akit az apostolok diakónusnak kiválasztottak. Tessék csak meggyőződni róla! (Apcsel 6,1) Igaz, közülük is az utolsónak említett ember, az antiochiai jövevény.
Még szerencse, hogy a születésnapunk valamit kiegyenlít a hatalmas különbségből.
Tücsié ma van ugye, a Rózsafüzér Királynéja ünnepén, az enyém meg ugye Szent Gellért napján volt. Az is emlékünnep. Ám korábban, amikor én még kissrác voltam, Fogolykiváltó Boldogasszony ünnepe volt, „a nolascói Szent Péter és pennaforti Szent Rajmund által alapított mercedarius rend védőasszonyának ünnepe. A rend arra törekedett, hogy a szaracénok fogságába esett keresztényeket kiváltsa.” – azaz – teszem a Szunyogh Xavér-misszáléból lopott szöveghez: Maguk váljanak rabszolgává, hogy amazokat engedjék szabadon. Még hozzáfecsegem, hogy a sokat játszott Werner Alajos-féle Mercédesz-mise arról szól, hogy a Regnum Marianumbeli munkájáért elítélt WA szabadulásakor új misét komponált ezen a címen, és csakugyan máig játsszák-éneklik a templomokban. Ha jól emlékszem, a kiscelli múzeum épülete eme rendé volt eredetileg.
De vissza Tücsihez.
Neve napján több jezsuita mondott misét. A közös kéréseket felváltva szoktuk mondani, olykor családtagokért ilyen-olyan alkalom adtán. Mondom magamban, azért elég húzós azt mondani, hogy az én asszonyom védőszentjének egy angyalt tekint, ráadásul főangyalt, hiszen a védőszenti beosztás emberi feladat. Az angyalt pedig az különbözteti meg az embertől, hogy ő angyal és nem ember. Mondom magamban tehát, hogy jó lesz az is, ha magamban mondom, hogy így, meg úgy, legyen áldás Tücsi életén.
Ekkor megszólal Nemes Ödön, és élből lenullázza aggályomat. Azt mondja: Foglaljuk imáinkba az összes Mihályokat, Gáborokat és Gabriellákat, hogy akik ma ünneplik névnapjukat, azoknak áldja meg az életét az Isten. Hát ezzel aztán mélységesen egyetértettem. Merthogy az összes Gabriellában benne foglaltatik Tücsi-Gabi is. Nem akartam erről ennyit írni. Most már rövid leszek: Isten éltesse a lábadozó Gabit, Tücsit, feleségemet és írótársamat.