POST
A sajtó tele van a világgazdasági válsággal. Persze az ember rögtön azt nézi,
mi várható itthon. Sok néznivaló ugyan nincs rajta. Amikor Medgyessy
szélsebesen eladósította az országot, akkor – mintha egy jópofa szlogent fújna
– azt hangoztatta, hogy az eladósodásnak nincs igazán az életszínvonalra való ráhatása,
és legfeljebb néhány közgazdászt érdekelhet.
Kicsit így van ez most is.
A tőzsdék árfolyamzuhanásai legfeljebb néhány brókert érdekelhet.
A közgazdasági szörnyű helyzet ma is csak néhány közgazdászt kell, hogy
érdekeljen.
Nosza, érdeklődjenek.
Ja, és oldják is meg a döntéseik miatt létrejött szamárságokat.
Nézem a tévéadás szalaghíreit. A NATO kétnapos bBp.-i rendezvénye a rendőrségnek 250 millióba, a honvédelmi min.-nak 440 milliójába került. Hát ez így megint nem igaz. Hanem úgy igaz, hogy ezek a testületek együtt az adófizetők pénzéből össztesen 690 milliót költöttek el a NATO fogadására. Azért ez el kell, hogy gondolkoztasson minket is és a NATO-t is, amely nem szégyelli magát.
Másik szalaghír: Fülöncsíptek egy kínait, akinél nagy tömegű melamin várt arra, hogy megmérgezze vele az illető a tejet és a tejtermékeket. Lám, lám, a kínai is trükközik.
Körülnéztem az Auchanban.
A cukor 169 ft.
(Nem akarok most azon édelegni, hogy hogy létezik az, hogy addig számolgatnak a
közgazdászok, mígnem minden termék ára egy forint híján tízes nagyságrendűre
végződik. Vagy tíz ft híján százasra, esetleg száz ft híján ezresre.)
Tehát körülnéztem az Auchanban, és nagy árubőséget láttam.
Volt itt minden: a bárzongorától a gorzongoláig, sőt a gorzongolától Emile Zoláig.
Most nagyon jó áron kapható a Nesquik kakaópor.
Garantáltan az egészségre ártalmas szint alatti melemintartalommal, mely – mint
tudjuk – nem élelmiszeripari adalékanyag, hanem méreg.
Mérgelődik is az egész világ.
Hát kedves kortársaim, ide züllik a föld, ha eszkalálódik a trükközés.
És még idébb is, ha nem figyelünk oda.
PRAE
Szeretetleltár.
Szeretett bűnösök vagyunk – mondja a teológus.
Ám ezúttal nem a bűnösökre szeretném tenni a hangsúlyt, hanem arra, hogy szeretettek vagyunk.
Jézusról lehet tudni, hogy jobban szeret bennünket saját magánál.
Az Atya ugyanúgy, hiszen Jézus magáról azt mondta, hogy én és az Atya egy vagyunk.
Kettejük szerelme a Lélek pedig lelket lelkedzik mindnyájunkba.
A Szűzanya közbenjár értünk.
Aztán ott vannak felmenőink, és mindazok még, akik ismernek bennünket: Barátaink, azok, akikkel kapcsolatban álltunk, s akik jó szívvel voltak irántunk, s mindazok, akik hálásak nekünk, amiért annak idején megbocsátottunk nekik, elfogadtuk őket.
Aztán saját angyalunk.
Védőszentünk.
Ha csak ennyi volna is, hatalmas társaság ez.
Hála Istennek!
Bárcsak éreznénk e világon élő emberek szeretetét is. Tagadhatjuk, mégis igaz, hogy nagyon is rászorulunk mások szeretetére. A magányos cédrus olyan, mint Csontváry képén. Magányosan lóg a lombja. (Mert le van lombozva, mert olyan társtalan.)
Mikrokozmosz
Az Arany-patak partján sétálok a Duna felé. Arra leszek figyelmes, hogy egy vadkacsa tojó evezget velem egy irányban. Ahogy jobban odafigyelek, a tojó takarásában összesen négy kacsafióka úszkál. Érdekes, a vízen való siklásuk, különösen, amikor egy torlaszhoz érkeznek. A vízsodor erősödésével úszásuk is felgyorsul. Mintha egy rajzfilm jelenete peregne le az orrom előtt: Kacsák a vízi csúszdán. Éppen úgy lejtenek, mint az embergyerekek a hullámvasúton, illetve az óriáscsúszdán. Éppcsak hogy nem visítanak. Ellenkezőleg, hangtalanul siklanak tova. Egyébként egy kicsit lassúdabbak nálam. Ahogy egy vonalba kerülök velük, a tojó megáll, maga mögé tessékeli a fiókákat, s felém fordul. Arra kíváncsi, ellenség vagyok-e avagy sem. Úgy dönthetett, hogy nem vagyok az, mert továbbúszik, maga után intve a serdületleneket. Lassabbak nálam, elhagyom őket. A patakban most egy vadkacsa pár tűnik elő. (Patakban a két kacsa átusz, visszausz, meg átusz – idézem a klasszikus latin álszállóigét. [Tudom, tudom: Tón alud átusz, vissza…]). S valóban a gúnár mozgásában követi a tojót. Legalábbis figyel rá, hogy amaz merre tart. Mivel ezek ketten olykor irányt változtatnak, a csonkacsalád kezdi utolérni őket. Fene gondolta volna, de a gúnár magából kikelve űzi az idegen tojót. Csakugyan menekülésre fogja utóbbi, fel-felreppen. A kicsik kétségbeesett sipogással próbálnak gyorsan utána úszni.
A patak torkolatához érnek, ahol egy újabb pár tőkésréce uralja a terepet. Csakugyan uralja, mert a családot ez a gúnár is ki akarja nyírni. A tojót üldözi a földön és a levegőben. A kicsik újra tehetetlenül sipognak. A légicsata úgy ér véget, hogy a nagy lendülettel repülő gúnár tovaszáll, miközben a tojó hirtelen irányváltoztatással zuhanórepülésbe kezd és landol. A pujákat összekapja, s betocsog velük a Dunába. Ők jobbra el, én balra.
Utóbb még két kacsapárral találkozom. Szavamra mondom, hogy unatkoznak. Az adott partszakaszon fel-le
úszkálnak egymástól kimért távolságra. A kommunikációnak a halvány jelét sem
vélem felfedezni, hacsak az azonos távolságra ügyelés nem jelzi
összetartozásukat. Különös a hím nyaka. Zöld, ha úgy vetül rá a fény, egyébként
pedig fekete. Nem tudom eldönteni, valójában melyik az igazi színe, esetleg
mindkettő?
Ez minden.
Szép tőlük, hogy olyan szépek.
Utolsó kommentek