Valamiről nem írni is állásfoglalás. Sok mindenről többet hallgatok, mint nem.
Ma van az amerikai választás.
Válasszanak. Azt kívánom nekik: Próbáljanak objektíven tájékozódva dönteni, s
ne a sok pénzbe kerülő manipulációk alapján.
Ma van a forradalom letörésének 52. évfordulója.
Először az oroszok törték le Nyugat szíves asszisztenciájával.
Majd Kádár az orosz tankok árnyékában köttetett fel sokakat.
A forradalom jubileumán történt politikai indíttatású rendőri tömegmegveretés
miatt pedig az azt elrendelő(k) az azóta eltelt két év alatt sem kért(ek)
bocsánatot, így nincs szavam a forradalomról sem, hisz mintha még nem is volna
vége 56-nak.
Sokan szabadságharcot folytatnak ma is, akik úgy látják, hogy diktatúra van,
azok ellen, akik úgy látják, hogy egyáltalán nincs diktatúra.
Dunaszerdahelyen megverték a magyar szurkolókat. A magyar rendőrök úgy látták,
hogy nincs rá okuk, a szlovák rendőrök meg úgy, hogy van.
A kérdés pikantériája, hogy egy maroknyi szurkoló ellen miért indul meg egy
század rendőr? Egyáltalán hogy kerül oda ekkora karhatalom? Akik odaküldték
őket, előre tudták, előre látták, hogy ott a magyarok úgy fognak viselkedni,
hogy meg kelljen verni őket? Ezért eltervezték, hogy nagy erőket vonultatnak ki
ellenük? Az eminnen érkezett rendőrök meg miért nem látták úgy? Az is kérdés
marad, hogy egy ekkora rendőri készültség visszaterelése verés nélkül felér egy
tervezési, szervezési kudarccal? Biztos, hogy muszáj verni, ha már ott vannak?
Dolgavégezetlen-e az a rendőr, aki nem ver?
Az ember nézi a tévében, és magában így morog:
Az ártatlanok szenvedései a szeretet ára.
Kérdezek még: Megteheti-e egy kormány, hogy a parlament feje felett hatalmas összegű kölcsön feltételeinek mikéntjéről még csak nem is tájékoztatja azokat a honatyákat, akinek a döntéseit volna hivatott maga végrehajtani?
Magam belső békémet próbálom megélni. Nem gondolom, hogy a
legfontosabb a pénz. Nem gondolom, hogy a legfőbb jó a hatalom birtoklása.
Részemről inkább megtűrt rossz. Miként az is megtűrt rossz, hogy egyesek minden
pénzben kifejezhetetlen értéket mégis pénzben szeretnének kifejezni.
Fogadják ásításomat!
A Bartók-rádióban (legyen emer3) délben Beethoven C-dúr miséjét hallgatom.
Kedves fületlenek: Hány forintot ér?
PRAE
E gyalázatos – egy alázatos?
Egy hangyát sem tudnék
eltaposni – mondja. – Ha lehet, kikerülöm. (Nem tehet róla –mondja –, ilyen jó ő.) Ám ne gondold, hogy
messzemenő következtetéseket
lehet levonni ebből a kijelentésből. Hányszor lép emberek tyúkszemére anélkül,
hogy bocsánatot kérne tőlük, egyáltalán: anélkül hogy észrevenné.
Na, de a hangyák … az egész
más
és a farizeizmus …?
Apropó farizeizmus:
Kb. tíz évvel ezelőtt egy
karitatív tevékenységgel foglalkozó felvidéki panaszolta, hogy a cigányok
jönnek rendszeresen ruhaneműért, és nem ám hogy kimosnák a már elpiszkolódott
ingeket, trikókat. Hát nem. Ha leette a kosz róluk, kidobják a kukába, és
jönnek másikért. Tudom, nagyon megütköztem ezen akkor. (Eszembe se jutott, hogy talán egyáltalán
nincs jövedelmük, s ha van is, olyan kevés, hogy nem telik belőle
tisztítószerekre. Persze, lehet, hogy tényleg csak vérszemet kaptak. Honnan
tudjam.)
Azért jut eszembe mindez,
mert kartonszám vesszük az italokat egyszer használatos műa. flakonban, s megy
a kukába. Naponta vásárolunk élelmiszereket egyszer használjuk az amúgy szívós
füles műanyag zacskót. Utána megy a kukába. A szemetet is műanyagzsákba
töltjük. Nem rázzuk bele a hulladékot a kukába, hanem zsákostul kidobjuk.
Autóink kihasználtsága gyászos. Egy fő egy ötszemélyes autóban. Mikor még ma is
jó színvonalú csúcsidőszakban a tömegközlekedés. Stb., stb. Ki a pazarló? Mi vagy
ők?
És ezen az sem segít, hogy megfizettük az árát.
Pénzért se kellene pazarolni.
Fogadalom:
Fogynom kell. Addig hát nem eszem, nem iszom, ameddig nem
eszem, nem iszom.
Plakátháború
A háborút én vívom a
reklámokkal, amelyekből bizony-bizony süt a hülyeség. Beszélje le! – hirdeti
az egyik mobil cég. Erről boldog ifjúkorom gimnáziumi osztályfőnöke jut
eszembe, aki ismert bábszínházvezető volt. Őt kereste meg egy vegyész, aki el
akarta adni neki szabadalmát. Műhót tudott előállítani. VL elképedt
ezen az ötleten. – Ide figyeljen, uram. Ha az általunk játszott darabhoz
hóesésre van szükségünk, akkor megoldjuk. Vattát tépkedünk, papírfecniket
szórunk, konfettit eregetünk, és még van ennek még számos módja. Soha nem
fogunk élni a maga műhavával. Darabot sem írunk azért, hogy sok műhót
felhasználhassunk.
Nem ilyen ez a plakát szöveg
is? Mi az, hogy beszéljem le! Egyáltalán, honnan tudja, hogy
akarok-e valamit is mondani. Azért nem fogok hetet-havat összehordani, hogy a
mobil társaságnak bevétele keletkezzék. Még mit nem!
Novemberi verőfényben: Olyan tavaszias
az idő... de mitől? – Érzem a langymelegben a surrogó kerékpárköpeny
gumiszagát. Hát attól. A te orrodban is megjelent ez a jellegzetes kénszag?
Emberek
Kiss Ulrich prédikációjából
néhány jó mondat: Ha egészen ember akarsz lenni, próbáld meg egyszer elképzelni
a világot nélküled. Fájdalmas felismerés, de nélkülünk is megy…
Édesapám mondása: A temetők tele vannak nélkülözhetetlen emberekkel. (A
kiemelés megszüntetése tőlem: Gy. M.)
Utolsó kommentek