Az emberek kétfélék: rövidre zárósak vagy kifejtősek. Ez ténykérdés, és semmiképpen sem minősítés. Sietek hangsúlyozni, hogy magam pl. az összegzősekhez, rövidre zárókhoz tartozom. Mások meg a kifejtősekhez. Nyáron együtt volt a nagycsalád. Minden földek Gyorgyovichai, akik néhai Antal leszármazottjai. Itt aztán bőséges lehetősége volt kinek-kinek elmondani, hogy miről mit gondol, a dolgokhoz milyen a hozzáállása, mi érdekli stb., stb. Voltak szembetűnő jelenségek. Pl. az, hogy magam kerültem azokat a találkozásokat, amikor szembesülnie kellett volna valamelyik, csak angolul beszélő rokonomnak azzal, hogy súlyos értési problémáim vannak. Akkor éreztem magam biztonságban, ha mellettem angolul beszélő valaki tartózkodott, hogy szükség esetén fordítson.
Egy másik érdekesség az a megfigyelés, amire az első mondatom utalt. Vannak rövidre zárós és vannak kifejtős emberek. Máig fülembe cseng Chris csengő basszusa, mellyel reagált a szövegekre. Hallgatta, hallgatta, pl. az angolban perfekt Fodor Tomi elbeszélését, okfejtését, és csak igen ritkán szólalt meg. Yes, mondta ilyenkor rendszerint egyetértőleg. Tomi meg kifejtette az általa elgondolt részletességgel mindazt, amit el akart mondani. Meg is jegyezte valamelyikünk viccesen: Ha nem ismerném őket, azt tippelném, hogy Tomi az angol. Más kérdés, hogy munkahelyén angolul folyik a szövegelés, így igazán edzésben van. De meg is fordíthatom: Ha Tomi nem perfekt angol, nem dolgozhatna jelenlegi beosztásában. Észrevehettétek, hogy mindenképpen Tominál kívánok maradni, mert neki van ma születésnapja. Tehát Tomi kifejtős. Legyen a téma tudományos, technikai, közgazdaságtani vagy zenei. Névnapján, márc. 7-n már megírtam: jó tíz évvel ezelőtt azt fejtette ki, hogy azért mindene a zene, mert ha a zongorához ül, ha klarinétozik vagy gitározik, mindent el tud ezeknek a nyelvén mondani. Erre alighanem azt válaszoltam neki, hogy Yes, hiszen csakugyan... Aki jó színvonalon képes interpretálni műveket, avagy rögtönözni, az csakugyan „belefújja búját a birka bőrébe, szélnek ereszti belőle.” De örömét is belefújhatja, azonkívül mindenféle mást is. Tomitól nyáron pl. gitárszólókat hallgathattunk, amikor előkapta, kapták a gitárokat.
Isten éltesse Tomit, aki tehát nemcsak interpretál, de szívesen improvizál is.
PRAE
Gép
Bármibe lefogadom, hogy
nálunk van a világon a legtöbb
gép. A többi nyelv valahogy kikerüli egyéb szavakkal. Pl. berendezés, készülék,
blokk – vagy a fene tudja, hogy
még mivel. Nálunk még a tologatós-golyós játék is gép: (az abakusz) számológép.
Sose érnék a végére, ha megpróbálnám mindet felsorolni. Az angol computer
nálunk számítógép. De a fényképezőgéptől a röntgengépig számos egyéb gépünk
van. Mosógép, szárítógép, repülőgép, fagyasztógép, hűtőgép, gépkocsi,
fagylaltkészítő gép, turmixgép, tésztadagasztógép, presszógép, kenyérpirítógép,
fénymásológép, gyerekkoromban még a biciklire is mondtuk, hogy gép.
Valami van
Az ember
valamiről gondol valamit, aztán jön a nagytekintélyű. Átállítja agyamat. Aztán
jönnek az évek tapasztalatai…
És rájövök, hogy
nem volt igaza – rájövök, hogy
hiúsága hajtotta, amikor hiteltelenül, ámde tekintélyének teljes súlyával,
önérzetesen és határozottan állított valamit, ami eltorzította gondolkodásomat –, mert mást élek meg,
mint amit ő mondott.
Tehát jön az
ahá-élmény” és köddé válik egy hosszan ható szamárság.
Évekig hatott rám pl. hogy
a pokolba vezető út jó szándékkal van kikövezve. Utóbb úgy találtam,
hogy nagyon megtévesztő ez a mondás. Mert a tapasztalat azt igazolja, hogy
nincs semmi más a hatalmamban, csak a szándékom. Magam bármit művelek, csak
abban reménykedhetek: amit tettem vagy nem tettem, merő jó szándékból követtem
el. Tiszta szándékkal, tiszta lelkiismerettel cselekedtem. Az irgalmas Isten ezt a tiszta szándékot fogja
szemlélni, nem pedig individualista teljesítményeimet. Erről mondja Jézus: Nélkülem semmit sem tehettek;
máshol az üdvösségre jutás esélyéről: embernek
ez lehetetlen, de nem az az Istennek.
Minden kegyelem. Az irgalmas Szeretet kegyelme.
Minden íróembernek
éppen jó szándéka a felelőssége. Ez az egyetlenegy esélye arra, hogy nem fogja félrevezetni a többieket
sanda, lehetetlen figurák megalkotásával, anarchikus őrültségek teremtésével,
ábrázolásával.
Elgondolom: Mi annak a biztosítéka, hogy valódi emberismeretre
teszek szert regények olvasásával, s nem pedig lidércek, korcs gnómok töltik
meg a fejemet? Semmi garancia nincs rá. Alig valamit tudok abból a háttérből,
amely körülmények egy-egy alkotás létrejöttét motiválták. Hitele a művésznek van – ha van. És csak hiteles
művésznek van hiteles műve.
Akkor már inkább
jöjjenek a szakkönyvek. De azok is csak módjával, mert hiányzik belőlük az
élmény.
Hányszor
megfogalmazódott már bennem: Minek sokat olvasni? Hiszen fokozódó tempóban
keletkeznek az újabbnál újabb művek, miközben magam egyre inkább belátom, hogy
lemaradásom mértéke minden erőfeszítésem ellenére egyre nő. Ezenkívül jogos
felvetésként tolakodik elő bennem: Mikor fogok élni, ha folyton olvasok. Ma már
odáig jutottam, hogy nincs erőm olvasni, mert folyton olvasnom kell. ;-)
Élményekkel egyébknt
nemcsak a regények (filmek, drámák, stb.) szolgálnak. Legyen bizalmunk társaink
hatásának kitenni sajátmagunkat. Ez a megelőlegezett bizalom a kereszt, ez az
aranyszabály, ez a szelídség, ez a norma. De a figyelmesség is ezt kívánja.
Utoljára
Mindig meglep, ha
valamit még soha nem tapasztaltam, noha egyre idősebb vagyok. Így először
küldtem e-mailt jónéhány éve.
Most megfordult a helyzet. Van, amit feltehetően utoljára teszek. Utoljára
készíttettem BKV arcképes bérletet, mert lejárt a régi, ráadásul már igen
megkopott a pofalemezem rajta.
Ha az új is tíz évre
szól, tíz év múlva én már – ha megérem – messze 65 év felett járok, és ha a mai
rendelkezések nem mozdulnak el addig, ingyen utazhatok. Nem lesz szükségem
többé soha újabb bérletre.
Utolsó kommentek