POST
Szürke a gázgyári négy torony teteje, szürke az égbolt,
szürke a fák kérge, szürke a sok lombjahullott faág, szürke a legtöbb utcában
parkoló autó a szürke aszfalton. Szürkék a távvezeték oszlopai és szürkék a
rajta ülő galambok is. Szürkék a csapatostul
délre költözködő madarak. Hogyne volna szürke a kedvem is, mikor a hírek is
szürkék, ha nem éppen sötétek. Koromnál fogva szürke az állapotom is.
Ki kellene törni ebből a szürkeségből, hiszen Deske „arany pénzeket” fényképezett,
legalábbis arany színben örvénylő hulló lombokat.
Ki kellene törni annál fogva is, hogy templomokról szólnak a
mai miseolvasmányok, akár az ószövetségit, akár Pálét, akár pedig Jézusét tekintem.
Tegnap este és ma reggel egyaránt optimizmust árasztó beszédeket hallgattunk
misén az ezekből fakadó nagyszerűségekről. Merthogy az ószövetségi templom
oldalából éltető víz fakad, mely fákat táplál, s ezeknek gyümölcsei minket
éltetnek, s ezeknek lombjai számunkra gyógyszerek.
Pál szerint testünk a Lélek élő temploma. Méltóságunk tehát isteni, mely belső
boldogságunk alapja. Látszik-e, feltűnik-e, ez itt a kérdés.
Jézus szerint a templom akkor az igazi, ha a kufárok portékáitól, a hamis
bálványoktól mentes. Alighanem azt mondja, hogy jó kiüríteni a belső terünket, hogy
beköltözhessen az Isten. Akkor képes rajtunk keresztül cselekedni.
Jó lenne, ha ezek az erősen színes képek teljesen eltakarnák a szürkét.
Én nem leszek a szürkék hegedűse, magam sem akarok szürke hegedűs lenni.
PRAE (2002)
Óra
A Millenáris Parkban rendezett kiállításra http://emmausz.blog.hu/media/image/200811/1000 Ft a belépő. Igaz,
minden látogató kap egy műanyagtokos kvarcórát. Úgy látszik, vannak, akik
eldobálják. Először egy üres óratokot találtam a sétányon. Később a murva között
egy óraszerkezet csupasz testére leltem. Járt. Járt az emberek talpa alatt,
járt a földbetaposás ellenére is. Kézbe véve alaposabban szemügyre vettem.
Benne egy IC, egy elem: szellemi alkotás. És mint egy elektronikus cserebogár a
markomban, rója a köröket folyamatosan a másodpercmutató, percenként ugrik
egyet a nagymutató. Korunk szimbóluma. Elektronikus szemét? Tömegtermék?
Semmire nem tartott precíz időmutató? Nálunk akkora a gazdagság, hogy lábbal
„taposunk az órákon?” Mi az értéke ma az időnek? Mi ma az értéke az
információnak? Mi lesz az óraiparral. Mert: ha nem akarom is, állandóan tudom a
pontos időt. Nem a kissé késő vagy siető http://emmausz.blog.hu/media/image/200811/17 köves svájci órák mutatta
időpontot, hanem az atomórák szinte hajszálra pontos időpontját. Tudom, hány
óra van, mert a mobil folyamatosan jelzi. Mert a programozott telefon kijelzi.
Mert a bekapcsolt számítógép jobb alsó sarka kijelzi. Most éppen 8:54-et mutat.
Megnézhetem karórámon is, mely nem lehet annyira gagyi, hogy ne a
legpontosabban mutatná, mennyi az idő, de ahhoz csuklómat irányba kellene
fordítani. Tehát tényleg jogos felvetés az, mit ér ma az információ, mit ér az
időmérés pontossága, de az is, hogy: mi lesz veled, óraipar? Nosztalgikus idecitálni az egykori apróhirdetést,
mely kevesebb, mint http://emmausz.blog.hu/media/image/200811/100 éve jelent meg: „Olyan Urakat keresünk kalauznak, akik
pontosan járó zsebórával rendelkeznek. KMÁV”. (K=királyi)
Utolsó kommentek