POST
Családunk itthon és külhonban élő tagjainak közös nyaralásakor nagy sikert
aratott a doromb és a tilinkó. Tilinkózni már a Balaton-parton elkezdtek a
fiatalok. Dorombot pedig Budapesten a hídi vásárban vettek. A tilinkóról a
néprajzos Herman O. kb. ezt írja: „Sípoláson alapul a kitűnő hangfestő szóval
tilinkónak nevezett jószág. A régiség pásztorembereknek nem volt
esztergapadjuk, felhasználták a bodza tulajdonságát, kilökték nagy belét, s
megvolt a cső; mikor pedig Magyarország szabadon járó és terjedő vizein még
felhőzött a gödény [pelikán], hatalmas szárnyának singcsontja adta a tilinkót,
és csodálatos, hogy ez a széphangú szerszám, beosztás szerint legtöbbször
tökéletes, annyira, hogy akár hangversenyezésre is használható. Itt éppen a beosztás
az, ami rendkívül érdekes, mert a legősibb mértékrendszeren alapul. A síp
hosszának meghatározásánál az ököl s az oldalt mereven kinyújtott hüvelykujj
szolgál. Mindkét kéz ökle pedig oly egység, amely vagy a közt, vagy a lyuk
helyét adja; teszem: ahol a két hüvelykujj összeér, áll a lyuk vagy a köz
fele.”
A hangszer tehát kész van. De hogy kell tilinkózni? A választ a Népi hangszerek
c. könyvből veszem. A tilinkó megszólaltatása: a játékos rézsút tartja a
tilinkót, kissé jobbra, hogy rés támadjon ajkai és a t. pereme között. Így fúj
rá. Egyik mutatóujja nyitja-zárja a cső alsó nyílását. A nyitott csövön a páros
számú felhangok, a zárt csövön a páratlan számúak szólaltathatók meg. A hangok
emelkedésével egyre erősebben kell fújni, és egyre feszesebb ajakkal. Ilyen
hangok szólalnak meg rajta: Dó, szó, dó ré
mi fi szó lá ti dó’ ré’. A
vastagított szolmizációs hangok fedett cső esetén szólnak, a többiek nyitott
csőállásnál. Ma a románoknál és a csángóknál találjuk a tilinkót Afrikán és
Ázsián kívül.
Eddig a leírás.
Hadd tegyem hozzá, hogy nem véletlen a román népzene hangsorának ama
jellegzetessége, ami a fá hang helyett megszólal: ez a „fi” hang.
Zeneszerszámaik kiképzése ilyen, hogy ez a hangsor kínálkozik. Nem is
játszhattak volna mást az adottságok miatt.
Ezek után jó tilinkózást mindenkinek.
Tájnyelveink szépségeiből
Ld. korábbi megjegyzésem: Ha én irodalmi lapot szerkesztenék, volna egy
tájnyelvi rovata. A virtuális lapom virtuális rovata számára álljon itt egy
ízes ételleírás szintén Herman Ottó lejegyzésében:
Paprikás hús készítés Szeged
környékén.
„A birkát bográcsra hányik. Alúra töszik a fejit, ekkörű a dzségért
[zsigereket?], mánmint: a májat, tüdőt, szívet, rá a gégéjit, a copákot
[cubák], aztán a nyakát; a bogrács ódaláhó a csontjával kifele forgatva az
ódalast, azé’, hogy hozzá ne kapja, mert’ akkó’ kozmás lönne; a közepibe gyün a
többi hús, de mind kétfalatnyira darabóva, a legtetejibe osztán a sós, borsos
és paprikás kenyérbéllel tőtött hurka, akár a koszorú. Mikor a hús főseje
rözög, akkó’ mán az ajja mögfőtt. Akkó’ mög kő fordítanyi, hogy a hurka essön
alú, a fej mög föjű. Hanem a húsfordításnak is fogása van. Azt ukkő’ mögtönni,
hogy amint a bográcsot a füliné fogvást mögrázinti az embör, akkó’
kettőt-hármat magafelé vet rajta, de úgy ám, hogy eddarab se essön ki belüle.
Akkó’ osztán még eddarabig főtt, akkó’ mán löhet önni. (A bojtároknak csak a
tüdő mög a máj jut, máshó´ nem nyúhatnak!)
Kíváncsi vagyok, rá kap-e egy nyelvszerető szerkesztő ötletemre, és mikor.
Ötlet
Aki annyi időt tölt el számítógép mellett, mint én, sokszor
szembesül azzal, hogy az egér madzagja koloncként lóg a gépasztal mögött, és
mozgatása egyre terhesebb. Magam ruhacsipeszt csíptettem az egér huzaljára,
mely így a sok egyéb vezetékben elakad, nem tud lesüllyedni. Most az egér
mozgatása könnyebb, és akadálymentes. Mögéri az embörnek.
PRAE
Dumák:
Doktor úr! Én idegi alapon vagyok
idegbajos!
Szöveg Moebius szalagra:. . . Isten végtelenül szeret mindnyájunkat! . . .Látod? Isten végtelenül. . .
Az a pap, aki énekelve idézi a zsoltárt miközben citál recitál is.
Vicc a KÉ-ből:
A kéményseprő belenéz a tükörbe
és megállapítja:
– A korom ellenére egész jól
nézek ki.
E-mail
Katuska írja: Fiugg! Na milyen vagyok háziasszony-fizikából! Egyedül rájöttem,
hogy a karfiol fraktál.
(De még mennyire hogy fraktál. Mint a norvég tengerpart. Az újabb mérések szerint 22 ezer km-rel hosszabb a partja, mint korábban feltételezték a térképészek. Az én véleményem szerint nem lehet meghatározni [vö. Heisenberg határozatlansági reláció], mert minél pontosabban mérik, annál finomabb fraktálhoz jutnak. S ennek nincs vége, de értelme sem. Ugyanolyan, mint a tüdő, melynek kiterített felülete sportpályányi. Ugye milyen hihhetetlen?)
S most vissza a karfiolhoz:
Egy a fiuggból: Oké, de mi a karfiol?
Éva: Gyerekek, ez király!
Nos, lássuk csak. Néhány
összefüggés a karfiol és a fraktál között. A karfiolt a frak-tálra teszi a
pincér, azzal traktál és kész. Még annyi, hogy a karfiol, (rövidítve karf.
és a fraktál, röviden frak.) egymás tükörképeként feltételezik egymást: karf-frak
vagy frak-karf. Egy kicsit elválaszthatatlanok. A karfiol egyébként
a karfán terem, de hogy mifán terem a frak-tál, azt csak a fazekasok tudják.
Szobatudósok úgy tudják, hogy a szabálytalan alakúan törött cserépedények
bizonyosan fraktálok. Eddig senki nem cáfolta a hipotézist... De mi az, hogy király?
Áthallás:
Könyörgés filozofikus mélázó tűnődéssel:
Deus, in adiutorium meum intende! [Uram, jöjj segítségemre!]
...Deus... int... Ende!
Utolsó kommentek