POST
Most hogy naptáras órám van, néha azon nézem meg, hányadika van. Ma reggel
31-et mutatott. De mókás, gondoltam magamban. Azt hittem, már december van, de
mégse. Azaz, várjunk csak. Apám mnemotechnikai szócskáját skandáltam végig a bizonyság
kedvéért. Így hangzik: áp-jún-sze-no. A 30 napos hónapok kezdőtagjaiból
összetákolva. Tehát no, azaz november nem 31, csak 30 napos. Ez a XXI. századi
óra meg ennek ellent mondva azt bizonygatná, hogy az biz 31 napos. Tüstént
igazítok rajta. Az orosz óra koronáját kijjebb húzva pattant egyet (később
egyszerre hármat, négyet is). Ezt meg húzogathatom, oda se neki. Abbahagyom,
mielőtt a kezemben maradna gyökerestül. Inkább tekerek rajta huszonnégy órát,
és máris elseje van. Ahogy illik.
Bizony, bizony december van már, Izajástól vett adventi kitételekkel. Azt
jósolja, hogy amikor eljön az Úr (a keresztények szerint másodszor, mert
egyszer már itt volt, aki karácsonykor született), ítélkezik a nemzetek fölött,
és igazságot szolgáltat számtalan népnek (justice for all people) – nekünk is.
Akkor [A világ végén] a nemzetek beolvasztják a kardjukat ekevasnak és
sarlóknak lándzsáikat. Nemzet nem emel
kardot nemzet ellen, és nem tanul többé hadviselést.
Hát ez lesz végül. De most nincs itt a vég. Bizony nemzet nemzet ellen fordul,
és nincs Isten, aki meg tudná akadályozni. Pedig minden nemzetben élnek sokan,
akik hisznek a szeretet Istenében. Mégis. Vakok az igazságra, vakok a
szeretetre. Ki tudja, miért.
Annak ellenére, hogy a Mester mai története épp az ellenkezőjéről szól. Egy idegenről, egy pogány, kafarnaumi századosról, egy római tisztről. Ő mondja a
Mesternek: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval
mondd, és meggyógyul az én szolgám.” Mit tesz a gyűlölt elnyomóval Jézus?
Meggyógyítja a szolgáját.
Nemde nekünk is hasonlóképpen kellene cselekednünk?
Bocsánatot kérni a más népek
ellen korábban elkövetett igazságtalanságainkért. Remélve, hogy a másik fél is
ezt teszi. Megtette Jelcin, megtette II. János Pál pápa, és meg kellene tennie
még több száz politikusnak, hatalmasságnak.
Aztán vehetne minden nemzet a szomszédjainak a nyelvét tartalmazó szótárt, és
elkezdhetné megtanulni a nyelvét. Hogy gyorsabban menjen a dolog, mellé hallgathatna
egy kis szomszédbeli nép- és műzenét, megismerhetné irodalmát stb. Esetleg
beiratkozhatna nyelvkurzusokra is. Nagyon nagy e tekintetben az elmaradás.
Marad hát az ismeretlentől való félelem, a félelem szülte agresszió és
fenekedés. Jó lenne már észhez térni! Akár érdeklődhetnénk is félelem helyett.
Akár szerethetnénk agresszió helyett.
Jobb ez így?
Kinek?
PRAE
BA:
Miklós, te majdnem mindent tudsz...
Mi: Ajjaj, ez a beszélgetés nem jól kezdődik...
BA: Mondd meg, ha tudod, mi a hivatalos elnevezése a szamárköhögésnek a magyarban?
Mi: No, ez nem túl nehéz: Szamárköhögés.
BA: De hivatalos neve ez?
Mi: Igen. A latin: Di-Per-Te. Ezekből a diftéria és a tetanusz kiesik, a pertussis marad kizárásos alapon szamárköhögésre. És most én is kérdezek. Mi a botfülűség elleni védőoltás neve?
...?
– BéCéGé.
Teréz anya humora: Teréz anya azt tervezte, hogy 250 dollár útravalót ad át a születő férfiágnak. De úgy véli, hogy ez a pénz máshogy is felhasználható, így meghagyja az új főnöknek a gondot, hogy megszerezze a szállást. Huncutul így ingerkedve vele: “Menjen pénz nélkül, és bízzon Istenben! És ha éhen halna, akkor tudassa velem!”
Nézetek és különbségek
Olvasom a Teréz anya c. könyvben: a következő párbeszéd alakul ki a szerzetes és a nővér között:
– Maguk férfiak mindig a logikát keresik. Mi az intuícióra bízzuk magunkat, és gyakrabban van igazunk, mint maguknak.
– Az ön intuíciója a szereteten alapszik, s gyakrabban helytálló, mint a mi érveléseink – így a szerzetes.
Olvasom W. Lambert SJ : A valóság szeretete c. könyvben: Az egészséges ítélőképesség nem azonos az intuícióval. Idézi egy kaján kritikus véleményét: Az intuíció egyes embereknek az a képessége, hogy a másodperc töredéke alatt hibás értékítéletet hozzanak.
Olvasom Arató Mihály A másik nem c. könyvét. Ebben az áll: Az intuíció nem egy rendkívüli adomány, ahogy sokan hiszik, hanem a nemek agyműködési különbségéből adódó valami. A férfi egy dologra koncentrál, elemez, majd ezekből építi fel elképzelését. A női agy két féltekéje közötti kontaktus sokszerűbb. Ez szórt figyelmet teremt. Ha felületesebben is – de egyszerre ragad meg sokféle ingert, benyomást, gesztust. Innen van az, hogy ezeket együttlátva reagál azonnal. Ez nem megérzés, hanem azonnali összegzése az impresszióknak.
Na itt legyen valaki okos. (Lehet is: Hogy melyik a nyerő, az mindig a szituációtól függ. Nem lehet egyiket sem a másikkal versenyeztetni abszolút értelemben. Egyik erre, a másik arra jó.) A tudós véleménye azt igazolja, hogy nem árt, ha a tudomány felé nyitunk, mert a tudomány olykor valamire rájön. Pl. arra, hogy nem kel fel a Nap, hanem a Föld forog el előtte.
Utolsó kommentek