A héten szabadságon vagyok. Megpróbálok ilyenkor olyasmivel foglalkozni, amivel nem szoktam, amikor dolgozom. Mivel nagyon képzett teológusok – jezsuita szerzetesek között – töltöm az életemet, most aktív pihenésként a vallásosság egészen más szeletével foglalkozom. A közvetlen transzcendens tapasztalatokról olvasgatok. Pater Pio életének érdekes-furcsa szakrális eseményeiről. De kaptam egy DVD-t Medugorjéról is, amelybe belekukkantottam.

A bosznia-hercegovinai Mária-jelenésekről annyit illik tudni, hogy 1981-ben kezdődtek, és havi rendszerességgel néhány „látnok” részvételével folytatódnak. Egy vatikáni bizottság járt ott idén, és hivatalból továbbra sem erősíti meg a jelenések igaziságát.
Nem az én feladatom, aki egyszer jártam ott, 17 éve, hogy érveljek Medjugorje mellett vagy ellene.
Most sem teszem.
Pusztán arról akarok beszámolni, amit a DVD-n láttam. (Bár a zarándokok összeállításán 2008. október 20-25. dátum szerepel, az utolsó képsorok Mirjanáról és jelenéséről korábbiak – mint írják – szeptember 2. az időpontja. Mirjana egyébként a születése napján [márc. 8.] szokott jelenésben részesülni.) A látnokról, Mirjana Dragićevićről annyit érdemes tudni, hogy 16 éves volt az első jelenések idején. Most tehát negyven fölött van. Kedves arcú karcsú nő szlávos vonásokkal. A jelenés rögzítésekor közelről veszi arcát egy álló kamera. A többi onnan olvasható le. Ötvös karika-fülbevalót visel, mosolygós. Szőke haja egyenesen omlik a vállára. Onnan tudom, hogy ő a látnok, hogy környezetéből minden szempár rá szegeződik, miközben hangosan mondják a Zdrava Marijákat (üdvözlégyeket a rózsafüzér részeiként). A monoton folyamat csak a jelenés kezdetére marad abba. Mirjana meg van hatódva. Szapora a légzése, olykor könny pereg az arcán. A balján álló lány felkészült: Kettesével adja a papír zsebkendőt Mirjanának, aki összeteszi két hosszú, keskeny kezét, és felfelé tekint. A jelenés előtt becsukott szemmel imádkozik. Arca kedves ember arca. Nagyon jól lehet tudni, mikor kezdődik a jelenés. Ekkor ugyanis megváltozik a tekintete. Szeme elkerekedik, pupillája kitágul, mint a szerelmeseké szokott. Teljes figyelmével Valaki felé fordul, hozzá beszél, de egy szavát se lehet hallani. Gondolom, néma beszéd ez, hiszen a kamera veszi a gyereksírást, a távolban megszólaló mobil jelzését. Mirjana szája mozog, de hang nem jön ki a torkán. Könnye olykor lecsurog arcán, de nem a fájdalomé ez, inkább a meghatottságé. Néha beszéd vagy figyelés közben grimaszol, ajkát biggyeszti. Figyelése közben arcán jól megfigyelhetően érzelemváltások suhannak át. A némabeszédek értői talán le tudnák olvasni, mit mond Mirjana. Tekintete arról árulkodik, hogy akit lát, az nagyon szépséges valaki, akihez Mirjana teljes bizalommal fordul. Környezete visszafojtott lélegzettel, csendben figyeli őt. Összességében azt lehet mondani: Nincs színész, aki szerepében ilyen átéléssel változtatja meg gesztusait. Nekem viselkedése hiteles. Néma hitvallás. Tanúskodás arról, amit tapasztal, amit átél.  Arcának sugárzó volta, az üdvözültek tekintete a jelenés végéig tart. Onnan lehet tudni, hogy vége van a „találkozás”-nak, hogy boldogságot sugárzó vonásai visszaszürkülnek a kedves arcú nő szintjére. Olyan gyorsan és olyan intenzitással következnek be ezek a váltások, mint egy jupiterlámpa okozta változások: Bekapcsolásakor felragyognak a színek, kikapcsolásakor meg visszatérnek a közönséges tónusok. Itt is ez történik, csak éppen jupiterlámpa nélkül. Mirjana még kér néhány pzs-t, kettesével használja őket, gyorsan rendbe szedi arcát…
Engem az fog meg, hogy nem szól egy szót se.
Legalábbis ezen a képsoron nem.
Mégis többet mond a föld és az ég találkozásáról, mint aki órákig ragozza vélt vagy valódi igazságait.
Nemde ilyesmi lehetett Avilai Szt. Teréz élménye, Keresztes Szent Jánosé, az apostoloké, amikor felkiáltanak: Az Úr az! Ilyen Pióé és még sorolhatnám.
Érdemes megnézni a felvételt. Gondolom a neten megtalálható ez, vagy egy ehhez hasonló.