2008.12.12. 09:27 emmausz
Adomány?
Szűts Miklós festőművész írja Vajda Lajos festőművész képeiről, magáról a művészről: »Legalább harminc éve emlegetem, hogy olyan elképesztően "gazdag", "értékes" vonalakat kevesen tudtak húzni, mint Vajda. Emlegettem a közelmúltban Hollánnak is, ő is mestere a dolognak.
Hogy lehet ezt érthetőbben mondani? Hogy soha nem hazudik a keze. Nem indul el a vonal, ha nincs a kezében "muníció". Az aztán már a Jóisten dolga, hogy hogyan tölti föl a kezü(n)ket. Mit lehet ebből megtanulni? Talán a koncentrált figyelem, vagy mellé-figyelem!, mielőtt elindul a kezed. Nem akarni a képet, nem akarni semmit...
Úgy elmondanám, ha érteném.«
Eddig az idézet.
Én csak arról tudok beszámolni, amit magam is megéltem. A zenében ugyanez van.
Helyi kórusunkkal egy kortárs zenész, Licinio Refice egyik miséjét gyakoroljuk. Ez a mester a Szent Péter-bazilika számára írt a múlt század közepéig zenéket, ebben a zenészi minőségében is halt meg. A mise basszus szólama felmegy E-hangig, majd le tizennégy hanggal mélyebb G-re. Ez egy oktáv és egy nagy szextnyi terjedelem. Eddig az amerikai himnuszt találtam ismertem alig énekelhetőnek, mert egy oktáv és egy kvintnyi a dallam tágassága. Ez egy nagyszekunddal übereli amazt. És valahogy el kell énekelnünk. Mindenki zavarban van a próbán. És nem lehet megtanítani. Kevés a technikai képzettségünk hozzá.
Engem egy dolog segít. Sokszor láttam a tévében a vatikáni Szent Péter téren koncelebrált ünnepi pápai misét. A bazilika előtt millió virágból készült kompozíció, hatalmas kórus, új típusú zeneművek érdekes hangzásokkal. Többnyire verőfényes idő. Ha annak a hangulatát felidézve próbálok arra figyelni, hogy minek kell itt megszólalni, akkor nem érdekel technika, rekedtség, készség, akkor azt próbálom elénekelni, amit a szerző megálmodott. Tehát bekattan a mű, megszáll az ihlet, a részletek nem érdekelnek. És csakugyan megszólal az, amit a szerző álmodott.
Szűtsnek igaza van. Nem lehet elmondani azt, ami elemezhetetlen, mert az ihlet isteni eredetű. Az értékek összhangja, a képességek kiteljesedése, az önfelülmúlás. Legyen kegyelem a neve, de akármi is, az ember képes meghaladni saját magát, és elérni a többet, a magis-t, mint korábban más összefüggésekben írtam.
Reggeli beszélgetés.
„X koncertjére együtt megy a család.”
Elmélázom: Nálunk ez nemigen fordult elő, hogy bárkinek a koncertjére együtt ment volna a család. Emlékezetem szerint egyetlen koncertre sem ment együtt a család. Egyedül az idei év volt rendhagyó. Néhány napig együtt ment a család. Együtt volt a család, együtt üdült a család. Ünnepek alkalmával se tusom már összeterelni a családot. Persze nem is akarom. Nem volna ez ma már természetes. Kinőtte magát együttesünk.
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr1005168228
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek