Egy elég rosszul megírt, mégis érdekes könyv (Pio atya, a titokzatos
karizmatikus) került a kezembe, végigolvastam a héten. Pater Piót néhány szóval
szeretném jellemezni. Szül. Francesco Forgione Pietrelcinóban (Foggia közelében
fekvő falucska Dél-Olaszországban). Egész gyerekkorában a szerzetesi életre
készül. Komolyan veszi hivatását. Látomásai és megkísértései egyaránt vannak. Pio
kapucinus szerzetes lett, és Utóbb stigmatizált, azaz Krisztus sebeinek
hordozója. Legfőbb tulajdonságai egyike, hogy mindenkibe a lelke mélyéig lát,
elmondja, mi lakik az illetőben. Szent életű valaki, számtalan beteget
meggyógyít, számtalan bűnöst meggyóntat, életét új mederbe tereli. A távolság
számára nem akadály, a közbenjárását kérők óhajait sokszor távolról és
ismeretlenül is teljesíti. Rendelkezik a bilokálás képességével. Miközben
helyben üldögél kolostorában, másutt is megjelenik. II. János Pál http://emmausz.blog.hu/media/image/200812/1999-ben
boldoggá, 2002-ben szentté avatja.
Most pedig rövidítve néhány szokatlan életeseményt kiragadok a könyvből.
http://emmausz.blog.hu/media/image/200812/1. A világháború idején a dachaui KZ-ben sínylődő papok egy fecnit juttattak ki
a táborból kb. eme szöveggel: Éhhalál fenyeget, helyzetünk kétségbeejtő. A náci
időkben minden tilos volt, pl. ennek a hírnek a továbbítása, pl. a német
misztikus, Neumann Teréz meglátogatása. Mégis eljuttatták hozzá a papírt, s ő
azt üzente: „Küldjétek el őrangyalaitokat pater Pióhoz. Ő majd intézkedik…” A
közbenjáró két nő imában elküldte őrangyalát az általuk teljesen ismeretlen P.
Pióhoz. Néhány nap múlva újabb értesítést kaptak a táborból. „Felderíthetetlen
módon élelmiszert kaptunk, naponta misézhetünk, körülményeink enyhültek.”
2. A II. világháborúban a környékükön lévő német lőszerraktár ellen akartak az
amerikaiak légitámadást indítani. A nép joggal pánikolt a várható katasztrófa
miatt. Pio hiába nyugtatta őket mondván: nem éri bántódás a városkát. Az
invázió elindult. A vezérgép (protestáns) pilótája szeme előtt a levegőben, nagy
magasságban egy szakállas szerzetes jelent meg, parancsolóan magasba emelte
kezét, és határozottan visszatérésre utasította. A repülőraj visszafordult. A
pilóta jelentést tett, de nem hittek neki a parancsnokságon. Szerencséjére egy
ott szolgáló olasz tiszt megmutatta Pio fényképét. A repülőtiszt
felismerte. Ő volt az, mondta a
leghatározottabban a tiszt. Az amik mindenesetre nem bombázták ezek után a
raktárt.
3. Egy észak-olasz család 3 éves kislánya magas lázzal küszködött. A
falucskában éjszaka orvos nem volt, a házi praktikák pedig mit sem értek. A
szülők egymástól függetlenül fogalmazták meg gondolatban: Pio atya segítségét
kérik, mégpedig őrangyaluk közvetítésével. Negyed óra elteltével a lányka láza
megszűnt, s nyugodtan aludt tovább. Később meglátogatták San Giovanni Rotondót,
ahol Pio páter élt. Mikor a szerzetes meglátta őket, huncutkásan mosolygott és
megfenyegette őket mondván, hogy nem hagyják éjszaka aludni, és most meg már
nappal is zaklatják. Majd érdeklődött kislányuk hogyléte felől. Korábban sose
találkoztak. A férj, látva Pio jókedvét, megkérdezte, hogy kinek az őrangyala jelentkezett
előbb? A tied, volt a válasz, de a feleségedé is itt volt néhány másodpercen
belül.
4. Egy alkalommal az a hír terjedt el Pióról, hogy látták a
Szent Péter-bazilikában, noha abban az időben (http://emmausz.blog.hu/media/image/200812/1925) XI. Pius pápa megtiltotta
neki, hogy elhagyja kolostorát. Ám lisieux-i Teréz szenttéavatási ünnepségén
mégis részt vett.
A pápa, XI. Pius utóbb elmondta az egyik bizalmasának, egy prelátusnak, hogy az
előbbiekről szóló pletyka a fülébe jutott, egyben felkérte a prelátust az ügy
kivizsgálására, hogy ti. „Kinek az engedélyével hagyta el Pio a kolostort”.
A prelátus azt mondta, hogy már túl van a vizsgálaton: Pio egész idő alatt
kolostoruk imakórusában imádkozott. Ezt minden elöljárója és társa igazolja.
– Akkor ki találta ki ezt a mesét, és
miért híresztelik? – replikázott XI. Pius.
– Nem mese ez, Szentséges Atyám – felelte a prelátus –, az ünnepség
idején Pio énmellettem állt. Éppen meg akartam szólítani, amikor eltűnt.
A pápa hosszasan eltűnődve ingatta a fejét: – Ha ön mondja, elhiszem.
Gondolom ennyi elég ízelítőül egy mai-tegnapi misztikus életének epizódjaiból.
És nem mese ez gyermek! – mondaná a költő. Nem mese ez, felnőttek! – gondolom
én. Csak éppen nem látjuk át, mi hogyan történt. Aki pedig nem hiszi, járjon
utána!
Meg fog lepődni.
Utolsó kommentek