Ám ahhoz, hogy kissé beleéljük magunkat a csőlakók helyzetébe, nem kell a hidak alatt élnünk vagy egyéb nyitott tereken, üregekben. Elégséges olyan helyen dolgozni, ahol a vizes helyiségeket, zuhanyozókat ritkán használják. Egyik pillanatról a másikra elárasztja a környező irodákat a semmivel össze nem keverhető, gyomorforgató, émelyítő és átható csatornabűz. Ez szellőztetéssel nem távolítható el, mert folyamatosan utántermelődik. Mégis van mód a tőle való szabadulásra, és ennek a módja igen egyszerű. A nem használt lefolyókba, zuhanytálcába, mosdókagylóba (ha van középrefolyó, abba is) vizet kell önteni, úgy hogy a vízzár létrejöjjön. Ezután már érdemes szellőztetni, mert nem termelődik újra a pocsék szag.
Amikor kissrác voltam, nemegyszer lábatlankodtam a mosókonyhákban. Több ház többféle mosókonyhájának közös jellemzője ez az átok csatornabűz volt. Azt gondoltam kisgyerekként, hogy a patkányok rondítanak a helyiségbe, amikor nem tartózkodik benne senki, és annak az átható bűzét érezzük. Csak később találkoztam a vízzár fogalmával.
Utolsó kommentek