Mickey webnaplója

Egy éve valaki megkérdezte, hogy mit mondjon a diákjainak, akik úgy gondolják, hogy van lélekvándorlás, és azt kérdezik tőle, hogy mit lehet megtudni e témáról a szentírásból. Akkor ezt mondtam neki: 1. A Mester sok mindenről beszélt. A templomadótól kezdve a szombati kalászszedegetés megengedettségén át a szegény asszony két fillérjéig. Kizárható, hogy egy ekkora horderejű kérdést ne pedzett volna, ha nem lett volna egyértelmű korában az, ami. 2. Mind az ószövetség, mind pedig az új több halott feltámasztását leírja. Minden feltámasztott emberi életét folytatta tovább. Illés az özvegyasszony fiát támasztotta fel, és a fiú sem cserebogár nem lett, sem fűzfa. Ugyanígy Jézus Jairus lányának feltámasztásakor is a kislány kelt föl és nem más. És ugyanígy a naimi ifjú és a már négy napja eltemetett Lázár is emberként támadtak fel. Talán nem szükséges bizonygatni azt sem, hogy nemcsak a testük volt azonos a korábbival, hanem lelkük is, hiszen egész emberségükben támadtak fel, testestül-lelkestül. Jézus feltámadása persze romolhatatlan testben történt, Ő többé nem halt meg – szemben az összes többiekkel, akik aztán újfent meghaltak. Mindenesetre átmenetileg mind emberként élték le további életüket! Itt akkor abba is hagytam mondókámat. Mostanában viszont belefutottam a Zsidókhoz írt levélnek abba részébe, ahol ez áll: „Amint el van határozva, hogy az ember egyszer haljon meg, s utána az ítélet következzék, úgy Krisztus is egyszer áldozta fel magát, hogy elvegye sokak bűnét.” (Zsid 9,27) Ez áll a nyilatkoztatásban tehát: El van határozva, hogy egyszer haljon meg. A halottak feltámasztása kivételes és csodálatos, megmagyarázhatatlan valami, aminek feltehetően az az oka, hogy bizonyítsa: az illető Isten hatalmát reprezentálja. Sietek kijelenteni, hogy továbbra is tiszteletben tartom mindenkinek a felfogását, magam azonban nem gondolom, hogy létezik a reinkarnáció.