Egy arisztokrata és a pincér közötti mulatságos párbeszédet rögzített Bernáth Aurél 1919-ből. Idéztem is egykor blogomban. (2008. január 27.) Úgy látszik, a raccsolás mint a karikírozás markáns lehetősége többekben él. Karinthy Ferenc is említ egyet. Nála olvasom, ahogy utánozza Passuthot: Képzeljék el, amint Passuth László szalámit árul Máltán: „Ha nem ízlik, nem kell fizetnie éhte… És ön, signohe vagy misteh? Mennyit éh magának? Nos? Mondjon egy áhat, aztán én is… Lola, kéhném, ha volna szíves még két hudat a szatyhunkból…” „Békés Attila is rövid idő alatt tökéletesen megtanult előadásokat tartani »passuthul« … persze csak intim körben: »Uhaim, mint bizonyáha tudják, Hahmadik Leó pápa kiadott egy hendkívül fontos bullát; Lola kedves, ha ideadná a nithomintomat (Nitromint, szívstimuláló gyógyszer annak idején); tehát Hahmadik Leó őeminenciájának, különben családunknak sógohság lévén hokona, az a bizonyos Cehtibus de salumehüs kezdetű, és ugyebáh, ilyen jelzésű enciklikája kinyilatkoztatja, követnek, tisztelt uhaim? … Karinthy ír arról, hogy Rákosival miféle disputába keveredett. Meglep engem is, hogy Rákosi milyen slágfertig válaszokat adott, mindenről értesült, sokféle tudást volt képes előhúzni és alkalmazni. Talán ezért is volt olyannyira veszélyes. És még egyet: Azt írja: „… A csarnok vasvázát maga Eiffel tervezte. Ez ugyan nem a Keletiben történt, de ilyesmi apróságon már ne múljék.” Pedig az az érdekes apróság ebben a mondatban, hogy G. Eiffel a Nyugati tervezésében vett részt, nem a Keletiében. A Keletit hárman tervezték: Rochlitz, Feketeházy és Than Mór.