Mickey webnaplója

Adva egy csókolódzó galambpár, a népművészet örök témája. A galambok szimmetrikusan helyezkednek el a legnagyobb felületek módszerével készült ábrázolásokon, csakúgy, mint az egyiptomi képalkotásokon. Egymással szemben állnak, és csőrük alig érinti egymást. Éppen csak összeér. Vagy csak igen közelítenek egymáshoz csúcsaik. Mint a mérleg két „kakasa”, amikor a pontos súlyt (jó, tömeget) mutatja. [O> <O] Egy ilyen témájú kép címe lehetne: Csőr epedés. (a csókolódzást megelőző pillanat).
Ezzel szemben egy másik kép is elképzelhető, egy felbontott útburkolat, kiemelt rozsdás víz- nyomócső darabokkal, és emennek a képnek méltán lehetne a címe: Csőrepedés.
Mindkét kép, illetve viszonyuk a magyar nyelv iszonyú rugalmasságát jelképezi. [Hihi: iszonyú viszonyú]
Nem képzelem, hogy ha Weöres Sándor más anyanyelvűnek születik, képes lett volna leírni:
Aj, e nőkebelű Lidi óta
A Jenőke belül idióta.           

* * *
Elhatároztam, hogy egy részletet elemzek bizonyos szempontból az általam csak most olvasott Sáraranyból (Móricz).
„...és megütődve élesedett meg [Erzsi] bágyadt tekintete. A férje arcán gyorsan felgyúlt indulatot, szemében kemény szikrázást, arca élén vörös folt kigyulladását látta. A férfi öntudatlanul előbbre lépett, s elhagyta az asszonyt valamivel; az asszony jobban odanézett s látta, hogy Takács Gyuri egy lánnyal, a Kis Pál, a Güzü Kis Pál lányával beszél.
Asszonyi szívébe rögtön belenyilallt, amit a férje érzéséből megsejtett. És ő is szinte remegni kezdett valami kipattant haragtól. A nyár óta nem vette észre az urán azt a szoknyatébolyt, ami eddig annyit undorította. És minden nagy keserűségük, lelki eltávolodásuk, növekvő idegen­ségük mellett is megnyugasztalva hatott reá, hogy az ura akármilyen is, most csak az övé. Ha rossz is, ha beteg, ha szenvedő, csak őmiatta az. Néha szinte örömmel és megelégedéssel töltötte el, hogy ő mégis ennyire valakije az urának. Jól ismerte a Dani változó, gyorsan lobbanó s feledő természetét, és mély hatással volt rá, hogy ez a férfi, aki olyan könnyen tudta eldobni a szeretőit, őiránta ilyen hosszan tartó, mélységes és erős érzéssel van odafűzve. Hónapok teltek, s nem változott az ura szíveállapota, s Erzsi néha hálákat adott érte az Istennek.
Most aztán feltámadt benne a fájdalom féltékenysége. Rettegett és iszonyodott a sejtelemtől, hogy az ura megváltozott, hogy már megint nem a régi, megszokott, szinte megszeretett csendes bolond őkörülötte, - hogy már újra kilépett, mint a varázskörből, s idegen istenek bolondja lesz.
Nem, nem csalódott. Jól látta ő az ura arcán a szenvedély lihegését. Jól látta az elszánt gyűlöletet, a vad, féktelen megdühödést a másik férfi ellen. És biztos volt benne, hogy többé nem őérte feni fogát Turi Dani Takács Gyurira, hanem másért. Azért a lányért, éppen azért, aki most van közéjük vetve.
Takács Gyuri meglátta őket, meglátta őt, s elrestellte magát. Egy szóval kiadta az útját a lánynak, aki feléjük pillantott, s aztán lányosan, könnyű, libegő léptekkel elsietett. Távolról még egyszer visszanézett Gyuri felé, s Erzsi látta, hogy az ura ezt a pillantást észrevette, és olyan kemény, komor lett utána, mint egy kőbálvány. És Erzsi az urával érzett, s csudálatos­képpen úgy vette észre, hogy ő maga is fel van háborodva, amiért az a taknyos lány a két férfi közül nem az urának a bolondja.
Takács Gyuri odaköszönt nekik, de egyikük sem fogadta. Dani elnézett maga elé, mintha levegő volna neki a versenytársa. Erzsi pedig úgy intézte, hogy abban a percben lehajolt a kisfiához, s aztán úgy ment tovább, hogy nem is láthatott oda Gyurira.
Ez mind a kettőt megértette. Úgy gondolta, hogy Dani a Bora miatt, Erzsi saját maga miatt nem köszön; nehezellik, amit láttak! s mosolygott. Pedig csalódott. Erzsi Bora miatt indult föl ellene, magára nem is gondolt, hisz az csak természetes, hogy neki nem tartozik semmivel, így jó, éppen így. Dani viszont a felesége miatt bőszült föl. Ismerte Gyurinak Erzsi iránt régi érzéseit, s ő követelte azt, hogy hűséges legyen az az ember, azzal a titkos, rendíthetetlen hűséggel, amit évek óta szeretett és tisztelt benne. Már eddig is bántotta valami, a lelke mélyén, valami rendellenes a Gyuri viselkedésében, de csak most jött rá tisztán, mi az. Ez a cudar megszegte azt a hűséget, amit az ő feleségének kellett, hogy tartson. És Dani Takács Gyurinak nem engedte, meg, hogy éppen úgy megcsalhassa az ő feleségét, mint ő.”
Tudtátok követni, hogy ki kit kivel, mikor?
Megvallom, én odáig tudtam csak, amikor azt mondja Erzsi: „az urával érzett, s csudálatos­képpen úgy vette észre, hogy ő maga is fel van háborodva, amiért az a taknyos lány a két férfi közül nem az urának a bolondja.”
Ám Móricz tovább bonyolítja a szálakat.
Elképzelem, amint egy nőgyógyász olvassa a regényt. Megelevenednek szemei előtt a szituációk, és az őket előidéző hormonok szerepe benne. Pl. Turi Daniról van szó itt, az „alfa hím”-ről (akit olyan jól elkapott paródiájában Karinthy az Így írtok ti-ben), és nőiről, Erzsiről, aki felesége, Boráról, aki nem az, és a taknyos lányról, Güzü Kis Pál lányáról. Szó van még a béta hím Takács Gyuriról is, aki illő módon elrestellte magát, miközben Dani kemény lett, mint a kőbálvány. Az író egész verbális eszköztárát alárendeli ennek a hím-nőstény kutyálkodásnak.
Csakugyan naturalista írás.
Az ember nem tudja, nevessen vagy sírjon-e ennyi szenvedelem olvastán.
Azt figyeltem meg, hogy a csaknem százéves magyar filmek hangvétele valamennyire hasonlít ehhez a fenti kutyakomédiához. A férfi szereplők sarkosabbak, ma már-már mulatságos módon
ingerültek, indulatosabban beszélnek, mint az újabbkori figurák.
Gyorsan változik a világunk!