Mickey webnaplója

Előttem hever az egész világ. Hogyan is? Egyik blogger egy berlini kiállításról tudósít, a másik Ausztráliából, a harmadik Thaiföldről és Kambodzsáról alkotott benyomásait osztja meg. Emailben értesülök arról, hogy jó egy hónapja, december elején milyen magas volt a vízállás Velencében. A google tárháza is befoghatatlanul széles skálán mozog, s szükségképpen tájékoztat arról, amiről kérdezem. Tegnap szűkebb környezetünk történései felé orientálódtunk. Mi, nagyszülőkorúak találkoztunk (egyik házaspár azért volt távol, mert 18 évessé lett unokáját ünnepelték). Gyönyörködtünk az élőkben, akikhez valamennyire személyes közünk van. Ma olvastam Balás Béla könyvét arról, akiben élünk, mozgunk és vagyunk. (Csillagösvényen) Feltárult hát ezen a hét végén az immanens és a transzcendens, a belső és a külső, az e világi és a túlvilági, a hazai és a külföldi. De beszélgettünk Franciaországba szakadt lányunkkal is, aki sérülésmentesen úszott meg egy totálkárhoz vezető autósbalesetet, beszéltünk Zsuzsával, akinek lánya bárányhimlős lett, és aki másfél évesen így fordult panaszával anyjához hazatérvén apjával az orvostól: Mama, a doktor bácsi megnézte fenekemet is! Nemrég arról olvastam, hogy attól antropoid a világegyetem, hogy minden éppen úgy zajlott le a teremtés közben, ahogy. Ha közelebb kerültek volna az atomok egymáshoz, ha sebességük és pályájuk nem éppen az lett volna, ami, stb, stb. A most látott velencei képek mintha épp erről mesélnének. Mi történik, ha fél fokkal nő az átlaghőmérséklet. A felmelegedés következménye, hogy megemelkedett a vízszint Velencében? Talán igen. Mindenesetre ez a félméteres vízszintemelkedés óriási csuklózásokhoz vezet városszerte. A vizet nem érdekli, hogy a kalmároknak mennyi bevételkiesést jelent a vendéglátás meghiúsulása. A víz nívója eléri az asztallapokat a Szent Márk téren. Mindenki vízhatlan horgász csizmát, kezeslábast visel. Ha be akarja zárni boltját a trafikos, a víz alá kell buknia, hogy a lakat a helyére kerüljön. Vízben téblábol az ékszerkereskedő, és próbálja felette tartani értékes portékáját, de a zöldséges és a vendéglátós se tudja, mit hoz számára a jövő, ha egy jóságos apadás meg nem fordítja a vízszint emelkedését. Megbolydult hát a város, és kezd ellehetetlenülni. A cölöperdőre épült házak tervezői nem számoltak áradással. A beltenger partján nincs erős dagály-apály. Ám a sarki jég olvadásával csakugyan nem számoltak a cölöpverés idején. Hol volt az még akkor. De most itt van, és feje tetejére állítja elképzeléseinket, keresztülhúzza számításainkat, újragondolásra készteti a gondolást és a gondolázót, az énekest és a szállodást. Hányszor fordult elő már az életben, hogy szokásainkkal, rutinjainkkal fel kellett hagynunk, mert elmosta az ár, tönkretette a földrengés, a cunami, a háborúk, a tőzsdekrach, stb. Lehet, hogy vándorlókká leszünk mind egytől egyig, s az élet alaplépéseit kell újra begyakorolnia annak, aki életben kíván maradni. Vannak ennek jelei, vannak az ezeket kibontó elméleteknek hívei, és ellenzői is bőven. Eddig a világegyetem antropoid volt. De hogy milyen lesz, azt nem tudjuk, legfeljebb sejtjük. Én kivárok.