Éppen olyanom volt, pontosabban mivel olyanom lett, kikerestem a neten a
Fledermaus (Denevér) nyitányt, és meghallgattam – egyenesen Bécsből, kitűnő
előadásban. Közben láttam az együtt tevékenykedő zenészeket, karmestert is.
Gondoltam: de jó nekik, senki nem köröz fejük felett helikopterrel, lesve, hogy
be van-e jelentve ez az együtt dolgozás, ez a kaláka, fizetik-e a
társadalombiztosítási hozzájárulást vagy se. Azonkívül pedig azért is jó nekik,
mert az ottani közönség nem tart attól, hogy a belépti jegy mellett
alkalomadtán vizitdíjat is szed az elöljáróság.
Egyebekben nagyon szeretem ezt a nyitányt. Önmagáért is, de bizonyára azért is,
mert a Rákosi-korszakra eső kisgyerekkoromban sokszor sugározta a rádió. A
Kossuthon, Petőfin rendszeresek voltak az operettelőadások. Mindennapos zenei
élményeim közé tartozott pl. a „Jaj, cica eszem azt a csöpp kis szád, nélküled
tán a mennyország is fád…” szövegű dalocska. Nemrég óta tudom, hogy Rákosi
elvtárs különösképpen kedvelte a Csárdáskirálynő c. operettet, egyáltalán a
műfajt. Hát innen adódott aztán az a plebejus buzgalom. Korábban azt gondoltam,
hogy ez a zenei műmosoly a terror ellensúlyozását volt hivatott szolgálni. De…
lám … nem, nemcsak…
Anyám mesélte, hogy az ő gyerekkorában falun jó esetben a papnak, vagy a tanítónak volt telepes rádiója, melyet olykor kitett az ablakba, és aki arra járt vagy megállt az ablak alatt, az hallgathatott valamiféle zenét. Dzsesszt, nótát, klasszikust.
Még korábban néhány területe volt a zenének, igaz, hogy aki
megcsípte, az mindig az élő zenével találkozott. Valakik valakiknek játszottak.
Az elit saját, fizetett zenekarát hallgatta, az egyháziak a főpapi misék ünnepi
megnyilvánulásait élvezték, a kolostorok lakói gregorián stílusban adták elő
magukat, a többiek a kocsmában játszó cigánnyal múlatták magukat és az időt,
otthon pedig a cseléd dudorászott, avagy éppenséggel a háziak – saját
szórakoztatásukra, örömük, bánatuk kifejezésére.
Ma egészen más ez a világ. Számos zenekonzervben turkálhat, aki kialakított
néhányféle zenetárat magának. De a neten jobb helyen van a zene. Nem igényel
tároló helyet, egyre több változatban kínálja a kívánt darabokat, különösebb
erőfeszítések nélkül hull az ölünkbe a kívánt nóta. És még látjuk is, hogyan
keletkezik a művészek közreműködésével.
Utolsó kommentek