Ígértem, hogy holnap még egy betegségről írok, a pánikbetegségről, mely szintén a lakosság nagy hányadában jelentkezik, és feltehetően száma csak nő a közeljövőben, segítségükre szeretnék lenni, hogy tudatosítsák magukban bajukat. Nem kell megijedni!(Mivel oly sok anyag lehívható a netről, ma közzéteszem, amit legfontosabbnak vélek. Nem azért írom le, hogy megijedj, hanem azért, hogy ha nem vagy hipochonder és mégis ilyesféléket észlelsz magadon, ne pánikolj be, hanem tudatosítsd: kevés szervezetedben a szerotonin. Ez különféle hasonló patikaszerekkel pótolható. Eltérnek valamennyire egymástól, és személyenként kell kitalálni, hogy melyik alkalmas neked.) Tehát

a pánikbetegség jellegzetes tünetei
Fulladás, légszomj, betegek úgy érzik, nincs elég levegő, fulladnak, sóhajtoznak. Emiatt sokszor szaporábban kapkodják a levegőt, ami csak tovább fokozza a bajt.
Szédülés, ájulásérzés, bizonytalanság: pánikbetegség esetén tipikus tünet az ájulástól való a félelem, ám ez soha nem következik be.
Szapora szívverés és heves szívdobogás: nyugalomban is fellép a heves szívdobogás, ami még ijesztőbb lehet, ha egy-egy nagyobb ütés, vagy ebből akár egy sorozat is érezhető.
Remegés, reszketés: ezt gyakran egész testükben érzik.
Izzadás: erős verejtékezés, „csorog a hátamon a víz”, „szinte csöpög a kezem”, érzését tapasztalják a betegek anélkül, hogy melegük lenne.
Torokszorulás, légszomj: a légszomjról, a levegő kapkodásáról van itt szó. A torokban lévő szorító érzés, a „gombóc” megakadályozza, hogy akár az étel, akár a levegő „lemenjen”.
Hányinger, hasi feszülés/fájdalom: émelygés, hányinger, puffadás, ideges hasmenés, akár mellkasi tünetek nélkül is jelentkezhetnek. Ilyenkor hasi pánikról beszélünk.
Deperszonalizáció, derealizáció: a személy saját magát, a testét, annak részeit érzi megváltozottnak vagy környezetét éli meg furcsának, idegennek.
Érzési zavarok, zsibbadás, hangyamászás érzése vagy csökkent érzékelés: általában a kezek, a karok, az arc, az ajak zsibbadását, érzéketlenségét élik meg.
Kipirulás, hevülés vagy hidegrázás.
Mellkasi fájdalom, nyomás, szorítás.
Halálfélelem: a beteg sokszor úgy érzi, hogy meghalhat, azonnali segítséget kell kérnie.
Megőrüléstől, az önkontroll elvesztésétől való félelem: gyakran elviselhetetlen, kibírhatatlan a roham alatt észlelt szorongás, rettegés, félelem.
Csak az utolsóra reflektálok: Az egyik jezsuita komolyan bepánikolt Japánban, úgy vélte, hogy nyelvüket megtanulni azzal fog járni, hogy megbolondul. Csak úgy tudott szabadulni ebből a pánikhelyzetből, hogy felajánlotta Istennek: szabadon, szeretetből, örömmel hajlandó megbolondulni az Ő kedvéért. És láss csodát: elmúlt minden izgalma, megnyugodott, megtanult japánul, közel negyven évig szolgált ott, azóta vagy tíz éve itt. A megoldás tehát: átadni életünket a Szeretet Istenének. Adjon Ő szabadulást. Pótolja irgalmával a mi szerotonin-hiányunkat.
PS.: Minden tünet idegi. Nincs szervi oka, ezért nem történik meg a halál, a fulladás, csak „mintha”. A pánikbeteg „idegi alapon” ideges! Ez a megfontolás akár meg is nyugtathatja, ha tudatosítja magában, ha felismerte baját.
Minden pánikolónak gyógyulgatást kívánok. Ne idegesítse magát a tévénézéssel, hanem olvassa a Toldit, vagy hasonló szép és értékes olvasnivalókat.

CODA. Tegnap hallom az evangéliumi részletet: „Simon anyósa lázas betegen feküdt. Mindjárt szólt a Kisjézusnak. Odament hát hozzá, s kézenfogva fölsegítette.” Aztán elolvastam: „Simon anyósa lázas betegen feküdt. Mindjárt szóltak is Jézusnak. Odament hát hozzá, s kézenfogva fölsegítette.” Micsoda különbség!