Van ebben a faluban vagy száz orvos – állította Móra Ferenc egyszer.
Kijelentését gúnyos szkepticizmussal fogadták a körülötte állók. Beszéltek
erről, arról, majd egyszer csak Móra a fejéhez kapott, és felkiáltott: „Jaj, a
fogam!”
Rémült pofát vághatott, mert a mellette álló megkérdezte tőle, nincs-e egy kis
rum vagy pálinka a zsebében, mert ha azt a fogára önti, elmúlik tőle a fájás. Persze
nem volt. Ám a következő ember megint javasolt valamit, a harmadik elmesélte, hogy
az apósa hogy járt, és mit tett annak idején fogfájás ellen. Mindek cifrázzam,
mindenkinek volt egy-két bevált receptje fájós fogra. Móra elmosolyodott. Nos,
hány orvos is van ebben a faluban? – tette fel az immár költői kérdést a
csoportosulásnak.
Kicsit hasonló helyzet alakult ki Csia keringési zavara kapcsán. Jóllehet reméltem,
és alapos volt a reményem, hogy jó kezekben van a fiú, azért für alle Fälle két
receptet is küldtem, amelyek a keringési nyavalyákra be szoktak válni. Ő alávetette
magát ezeknek a kúráknak (fokhagyma-citrom koktél, illetve fehér mustármag). Igen
ám, de Éva Cartertől további használható tippet kapott vérnyomása lejjebbszállítására.
Mint elmesélte, napi négy csésze hibiszkusztea lenyomja a tenziót. Ezt is
megpróbálta. Aztán amikor már szédelgett, megmérte vérnyomását. Száz alá süllyedt
a felső értéke! Ennek a fele se tréfa! Felhívta az eü.-szolgálatot, ahonnan azt
a tanácsot kapta, hogy felpolcolt lábbal pihenjen egy darabig, amíg újra 120
nem lesz a felső érték. Így is tett.
Csia időközben többször elmesélte, hogy a helyi orvoslók fejüket csóválták: Miért
nem szedegetett naponta 80 mg Aspirint. Az rendben tartotta volna vére konzisztenciáját.
Addig-addig beszélgettünk róla, mígnem
tegnap délelőtt elkocogtam a patikába, és vettem egy dózis Aspirint magamnak. Mindjárt
bekaptam belőle egyet, nehogy a nap második felében besűrűsödjön a vérem. Híguljon
az csak, de ízibe. Majd elkezdtem porszívózni, utána meg falat fúrni, elektromos
kütyük átszerelése miatt. Hú, de megdobogtatta a szívemet. Két tényezőt hagytam
figyelmen kívül: az egyik, hogy este javasolt bekapni a higítót, a másik hogy
nem egy elefántnak elégséges adagot, hanem csak 80 mg-nyit kell lenyelni. Ennek
vettem be több mint hatszorosát, ha jól számolom.
Gondolom, azonnal nagyon híg lett a vérem.
Ma mindenesetre felaprítottam egy tablettát hatfelé, és kiszámoltam, hogy ilyen fogyás mellett a vett 20 db negyed évig elegendő lesz.
Ha pedig hibiszkuszteát kezdek majd iszogatni, párhuzamosan
a vérnyomásmérővel is elkezdek játszani, nehogy elfogyjon a nyomás az ereimben,
mert az is végzetes lehet.
Mennyivel jobb, ha a szervezet automatizmusa spontán teljesíti mindezeket a kívánalmakat,
és éppen jó szinten tartják a kedvező sűrűségű vért, epét, egyéb enzimeket,
mirigyváladékokat és mindenfélét, mely a fantasztikus szervezetkomplexum életének
esélyét biztosítja napról napra.
Lehet, hogy ezt hívják úgy, hogy egészség?
Utolsó kommentek