Kosztolányinál olvasom

Tanár – Vörösmarty idején keletkezett műszó. Tan - árasztóból visszavágva.
Szerintem szláv hatás van mögötte, még akkor is, ha nyelvújítási szó.

Mert a mészár(os) nem húsárasztó.

a Bogn(ár) nem bog-árasztó,

a timár sem tim-árasztó,

a trág-árról nem is beszélve.

Hát a kád-árasztó, hord-árasztó, búv-árasztó?

Abbahagyom: F-árasztó

Hadd figyelmeztessek rá: sofőr, böllér, huszár, csapodár, stb. Mind-mind egy kaptafára készülő foglalkozásnevek, foglalatosságnevek.
Mások meg képzősök, egerész, madarász, vadász, nyomdász, művész, zenész, füvész, kertész.

Azt is írja K. hogy az orvosok mindent elkövetnek a gyógyulás érdekében. Ő sem látott még ilyet (én sem). De hadd jegyezzem meg: Hülyeség is volna az orvosok részéről mindent elkövetni. Nincs rá szükség, és értelmetlen is. Néhány dolgot célszerű elkövetni, az ok-okozat elvét követve.

Hangsúlyokról írja K.:  el-viselhetetlen.
Terjed a germanizmus. Máig létezik.

Majd meg-pukkadók. Mondják felénk ma is. Sőt így: Majmeg pukkadók.  

Ma: reggeli nuku, helyette kemény dió rejtvény. + ötféle pirula.

11-kor hasi ultrahang.

14:00 Tücsi és a Úr meglátogatott.

14:30-kor 170/90-es vérnyomás.

14:55-kor búcsúzkodás Tücsitől és Micától, ők haza én maradok.

15-kor nyaki ultrahang.

16-kor 24 órás vérnyomásmérőt pakoltak rám, merthogy felugrott az a fránya tenzióm. 

(És mi hazajöttünk Micával, este még hívtuk Miklóst, a nyaki ultrahang nem mutatott rosszat.

A vérnyomásmérő felfuvalkodott.)