Mickey webnaplója

Kosztolányi így ír:
„Valaki azt tudakolja tőlem, hogy van-e erre jó szavunk: konzervatív. Bevallom, nincsen. Egy szavunk nincsen, de van legalább tizenöt szavunk. Amennyiben tehát semmi áron sem akarok idegen szóval élni, a fogalom egy jellegzetes részletét, egy finomabb közeli tulajdonságát hangsúlyozom: a konzervatív képviselőt kormánypártinak vagy jobboldalinak nevezem, a konzervatív kegyeletet hagyományőrzőnek (dicsérőleg), a konzervatív mozgalmat a haladóval szemben maradónak (tárgyilagosan), esetleg maradinak vagy ósdinak (megbélyegzőnek). Amint látjuk, állítólagos szegénységünk mögött gazdagság lappang, s ezt bárki megleli, mihelyt anyanyelve kincsesládájában turkál, és nem kapkod idegen pénznemek után. Csak a nyelv szellemébe való áhítatos beolvadás segíthet bennünket munkánkban, és nem a szótárak. A szótárak szavai egy vagy tíz esetre vonatkoznak, de a nyelv, mely oly tág és rugalmas, mint maga az élet, minden pillanatban, ezer és ezer új helyzetet és lehetőségeket teremt.”

Eddig az idézet. Mire taníthatja a házaspárokat ez a leírás.

Arra, hogy egymáshoz képest mindketten idegen kifejezésmódú, szokásrendű, nyelvhasználatú stb. helyekről indultak. Bármennyire szeretnék is, teljességgel nem fog sikerülni egyiküknek se keresztülverni az otthonról hozott, ott használt, alkalmazott gesztusokat, rendet, életviteli módszereket.

Ám ettől nem kell pánikolni, nem kell ezt rossznak tartani, mert előttük áll közös életük, remélhetőleg egymás megbecsülése, szeretete. Az egymásra figyelés, emberi méltóságuk kölcsönös elismerése, az eléjük gördülő események, lehetőségek, élet adta ajándékok ingereit befogadva lehetséges nem egy – konzervatív J – válasz, hanem számos szép, tartalmas, az élettől eléjük sodort lehetőség (nevezhetjük Gondviselésnek is), csak éberen kell figyelni: mik ezek, hogyan fordíthatják kölcsönösen az egymást építés javára, egymás kiteljesítésére.
Ha pedig olymértékben elmérgesedne a helyzetük, hogy reménytelennek látszik a kölcsönös meghallgatás, bár szeretnék kimondani mindazt, ami feszíti őket, a legjobb leírni, és kérni a másikat: olvassa el, és embersége mértékében, tehetsége szerint segítse a konfliktus oldását. Fiatal felnőtt korban ennek reális esélye van. E módszerrel él a Házas hétvége mozgalom minden kurzuson.    
Tehát amint Kosztolányi az egy lehetetlen szó helyett keresi a helyzethez igazodó legjobb változatot, ugyanúgy a házasoknak is az a feladatuk, hogy az otthonról hozott, társukétól eltérő egyetlen és lehetetlen variáció helyett közösen megkeressék a közös jó változatot.