Meg ez: „Első napom az óvodában”.
Persze ezek csak képletes dumák, de csakugyan felötlöttek bennem.
Ma már tavaszt éreznek a verebek, fütyülnek a rigók, burukkolnak a galambok, alattunk az előkertben nyílik a krókusz (sáfrány), másutt a primula emelgeti sárga fejecskéjét. A fű is kezd engedelmeskedni a beleültetett vezérlésnek és felfedeztem egy kinyílt hóvierágot is. (A természet még működik az országban.)
Útközben vettem észre, hogy otthon maradt a kulcsom.
Sebaj.
Ha minden a szokásos rendben történik, néhány perc múlva ide kell érkeznie BÉ-nek.
Így is történt.
Béengedett.
(Ez elég is volt így: később önálló közlekedésem érdekében pótkulcsot kértem.)
Mindenki örömmel üdvözöl, ez jól esik. Mindenkinek elmondom, hogy idegi alapon vagyok ideges. A vérnyomásom úgy jár-kel bennem fel-le, ahogy jól esik neki. Reggel http://emmausz.blog.hu/media/image/200903/160-at mértem, bekaptam a gyógyszereket – délben is. Hazaérve megmértem: http://emmausz.blog.hu/media/image/200903/174 volt. Egy óra múlva lehiggadtam, http://emmausz.blog.hu/media/image/200903/132. Később http://emmausz.blog.hu/media/image/200903/153. Megittam egy fél liter hibiszkusz teát. Remélem, hogy http://emmausz.blog.hu/media/image/200903/120 alá viszi. Ma többet már nem akarom mérni. Más dolgom is van.
Hétfőn én olvasok fel. Ma is. Az eltelt évek során alighanem már vagy ötödször vezettem elő a leprás szíriai főtiszt, Naámán Elizeus általi meggyógyítását. Annyit tudnék tenni a változtatás érdekében, hogy valakivel elcserélem a napomat másikra. Attól kezdve más orgánumtól hallanák az általam elővezetett szövegeket, és fordítva. Lehet, hogy ötletemmel elkéstem. Azt saccolom, hogy túl sokszor már nem fogom felolvasni.
Még mielőtt nagyobb beszélgetések elé néztem volna, fénymásoltam zárójelentésem lapjait, hogy háziorvosunknak is legyen egy pld-.a. Elküldtem a munkaügynek a táppénzhez szükséges papírokat. Kiállítottam egy számlát elvégzett munkámról, melyet közvetlenül lerobbanásom előtt fejeztem be. Elkocogtam vele a postára. Majd rávetettem magamat az emailekre.
Lassan összeáll a nyári lapszám is. Legalább tíz új anyagot kaptam, hogy lektoráljam, korrektúrázzam, simogassam őket. Utóbb két példányban még kinyomtatom, hogy véleményeztessem másokkal.
Új anyagot szkenneltem egy, a Rákosi- és Kádár-korszakban sokat szenvedett jezsuitáról készülő könyvhöz. Nagyjából ebédig kijavítottam annak rendje-módja szerint.
Nem unatkozom tehát.
Van munka, csak győzzem.
Délután Tücsinél.
Az odavitt trikó nem az, amire gondolt, a mobilra applikálható rádiós-fülhallgató se ahhoz való, amelyik ketyere nála van.
Egyedül a Túró Rudit tudta használni. Bizonyíthatom.
Holnap újabb kísérlet újabb trikókkal, és mert megtaláltam itthon, viszem a másik rádióapparátust is.
Ma ennyi telt.
Lassan béesteledik.
Apánk emlegetett egy korabeli öregasszonyt, aki így fejezte be a napját, miközben belehanyatlott ágyába: Jézus segíjj!!! És már aludt is.
(NB. Kosztolányival egybehangzóan állítom: vannak a magyarban olyan szavak, melyek szabályos ragozása rettenetesen rossz hangzású. Hiába szabályos. Az előző mondattal így kínlódtam: …aki így fejezte be napját belehanyat(o)lva ágyába… le se mertem írni ezt a szószörnyet, inkább másképpen fejeztem ki ugyanezt a mondandót. Most, hogy a mondandót kifejeztem, a posztot meg be:
Ég Veletek!
Utolsó kommentek