Mickey webnaplója

Eü-infók az elejére. Tücsit holnap hazahozom, vasárnap visszaviszem, majd hazahozom, hétfőn visszaviszem, szerdán hazahozom. Tudjátok még követni?  Tíz kezelés jár neki, és ehhez ennyi idő kell. Úgy járt mint a katicabogár: Sós kútba tették, onnan is kivették, kerék alá tették, onnan is kivették, tudom, holnap hozzá mék, hogy velem hazagyüjjék – mondaná a gyerekmondóka. A valóság csak kicsit különbözik tőle. Jeges pakolást kap, árammal kezelik, kádfürdőbe teszik, röntgennel sugarazzák. Mindent egybevéve, ezek csak előkészítik a nagy műre, mert valamikor az idén mégiscsak protézist kap.
Magamról több hospitalizálósat nem szeretnék írni. A posztokban ennyi fog megjelenni rólam: tegnap http://emmausz.blog.hu/media/image/200903/15http://emmausz.blog.hu/media/image/200903/1/94, ma http://emmausz.blog.hu/media/image/200903/143/89. Ez mindig egy-két órával a gyógyszerek bevétele után mért vérnyomást fogják jelenteni. Láthatjátok, szerencsémre egyre érdektelenebb információ ez.      
Most is inkább egy kuriózumról írok inkább, az egyik korábbi posthoz kapcsolódóan, melyben arról szóltam, hogy egyfajta infantilizmus is lehet a sokszor öncélú tanulmányok gyártása. Ma egy elméleti cikkben megakadt a szemem egy furcsa mondaton. Jacques Derrida, a filozófus kritizálta a nyugati metafizikát, mely azt állítja, hogy a beszéd felette áll az írott szövegeknek. Kb. ez a tartalma a hosszabb mondatnak. (Valamennyire megmagyarázza Derrida harcos kiállását az írott anyagok mellett az a ténykörülmény, hogy életműve több mint 40 kötetre rúg. Magam nem osztom nézetét, sőt tekintélyeket is állíthatok meredek kijelentése ellen.
http://emmausz.blog.hu/media/image/200903/1. Krisztus egész életében egy sort se írt le, legalábbis nem bizonyítható, hogy leírt volna. Mégis határozottan kijelentette: Ez a világ elmúlik, de az én igéim el nem múlnak. Igaz, hogy mások leírták kijelentéseit, de hadd tegyem hozzá, hol lesz már Derrida véleménye, amikor Krisztus előbbiekben rögzített szavai még élni fognak.
2. Pál Izajásra hivatkozva kijelenti: A hit hallásból ered, a hallás pedig Krisztus igéjéből.
Másutt azt írja: a betű öl, a lélek éltet.
Elgondolkoztató megfogalmazások ezek, és legalább a következőket mondják nekem. Akit hallok, az élő valaki, így amit mond, élménnyé válik bennem. Amit a szónok mond, egész valójával mondja. Gesztusaival, arcjátékával, ékesszólásának minden tartalékát bevetve, magyarán személyiségének teljes súlyával nyomatékozza mondandóját. Évekig emlékezem esetleg arra, amit hallottam.
Legalább akkora a különbség egy hiteles színi előadás hatása és a könyvek tartalmán való elgondolkodás között, mint egy Dave Brubeck-koncerten való részvétel, illetve lemezének meghallgatása között. Az istenképmású ember személyes varázsa és a holt betű olvasása ég és föld különbséget jelent.
3. Elfogadhatjátok az előzőek igazságát tőlem is, aki kerülöm a nyilvános szereplést. De ha rákényszerülök, felolvasom, amit közölni akarok. Én, aki ezt teszem, bizton tudom, hogy sokkal természetesebb az élő előadás, a megfogalmazások spontaneitása, mint a felolvasás. Mégis kerülöm, részint, mert nem alakult ki benne rutinom, részben, mert ismerem magamat. Ötféle módon szeretném elindítani a beszédet, és menet közben csaponganék össze-vissza. Tehát nem az én műfajom igazán, de készséggel elismerem, hogy értékesebb műfaj, mint a felolvasás.
Még egy hegedűszólista is máshogyan teremt kapcsolatot, ha kotta nélkül játszik, és tekintget a zenekarra, a karmesterre, a közönségre, mint aki belebújik a hangjegyekbe.
Most aztán megkérdezheted: akkor miért írok?
Rövid válaszom: különfélék az adományok, nekem ez jutott.
4. Tegnap szerettem volna eljutni addig az eretnekségig, hogy értekezések, tanulmányok helyett a felnőtt emberek jobban teszik, ha más gyakorlatok felé orientálódnak. Annak ellenére mondom ezt, hogy magam is írok. (Meg olvasok. Sokat.) Ám évtizedek óta hangoztatom azt is, ha mindig olvasok, mikor fogok élni? Mikor?
Mikor fogok szeretni? Mikor fogok segíteni? Mikor fogok részt venni a környezetépítésben?
Jogosak ezek a felevetések. És noha Isten segítségével még leírom, amit nekem leírni rendeltetett, soha nem gondolom, hogy ez minden, s kizárólag csak ezzel akarok hozzájárulni a világ teremtéséhez, a civilizáció humanizálásához.
Nem adok igazat Derridának, még akkor se, ha a latin mondással bizonygatná igazát: Verba volant, scripta manent, azaz: „A szó elszáll, az írás megmarad”. Úgy vélem továbbra is, hogy a szó hatásosabb, mert embertől emberig hat, szemben az írással, mely a szoba rejtekéből indul ismeretlen világhódító útjára.
Az előzőekkel nem azt akarom mondani, hogy egyik szükséges, a másik teljesen fölösleges. Nem.
Mindkettőnek megvan a maga értelme, helye és szükségessége. De ettől még igaz marad, hogy nem egyenértékűek.
Egy jó írás hatásosabb ugyan, mint egy unalmas beszéd, de attól még emberibb az élő kommunikálás, éppen élő voltánál fogva, mert abban a filozófusok többsége is egyetért, hogy az élet értékesebb valóság az élettelennél.
Uff, szóltam, mondaná az indián. (Lám, ő se írná, hanem mondaná!)