Ma megszakadt a kórházasdi lánc. Tücsit hazahoztam. Gabnak
nem kell befeküdnie. Talán csak egy jó kis galvánfürdőben kell bizonyítania
néhány alkalommal, hogy jól vezeti az áramot. Ha már egyszer belevezetik.
Mindenesetre az mindig megnyugtató, ha hozzáértő valaki kínálja a megfelelő
megoldást. Most remélhetőleg ez van. Azt javasoltam, fújjuk le és halasszuk
későbbre a találkozásunkat, mert nem éri meg a lábadozást felcserélni a
fáradságos akcióval.
Jól kidolgoztam magam délelőtt. Lassan összeáll a második folyóirat-szám, és
még két hosszabb fejezet simítgatása után a Pálos Antal jezsuitáról szóló könyv
zöme is. Párhuzamosan folyik a Távlatok
teljes vertikuma digitalizálásának az előkészülete. Nem is állunk annyira
rosszul. Egyharmada neten, egyharmada
zip-filekben, egy harmada beolvasásra várva. Úgy látszik, akad vállalkozó
szellemű önkéntes, aki előbb-utóbb lendületesen belevág a munkába. Jelenleg az
optimális módszer megtalálásán fáradozunk.
Ezen a héten mindkét lapnak meg kell jelennie: A Szívnek és a Távlatoknak
is. A Szentjánosbogár rovat helyett, különálló füzetke szól majd évente néhányszor
20 oldalon a tinikhez.
Tegnap kezembe került az Igen c. lap.
Nem értem rá megelemezni. Pedig megérné.
Az én tételem szerint saját korosztálya tudja leghitelesebben megszólítani a
lap olvasóit. Ez igaz minden korosztályra. Azért igaz, mert ugyanazt a nyelvet
beszélik, ennél fogva félszavakból is értik egymást, és leggördülékenyebben, így
a legkevesebb agyi energiaráfordítással megy át a lap üzenete az olvasókhoz. Ugyanezért
magának fogja érezni a megszólított korosztály. Ez igaz a mi lapunkra, igaz a
tinilapokra, és igaz az Igenre is.
Úgy látom, ők felfogták ezt, felismerték az előző megfogalmazás igazát.
Ráadásul van egy jó grafikusuk is. Telitalálat a P. Kiss Ulrichról készített
portré, egy vonalas rajz.
Régi hangsúlyos észrevételem az is, hogy akkor jó egy lap, ha az újságírókkal
együtt lélegző, rezdülő, tehetséges grafikus ráerősít mindarra a tartalomra,
melyet a betűk hordoznak. És képes megjeleníteni a lap tartalmát a képi világon
keresztül. Az Igenben most
ilyesvalamit véltem felfedezni. De még alaposabban megnézem.
Este még idebiggyesztem a tenziómat. Ha nem vészes, a továbbiakban felhagyok mindaddig a közlésével, míg ki nem leng az elviselhetetlenség határain kívülre.
Utolsó kommentek