Ma már nem akartam többet írni, de muszáj. Ma éppen 37 éve annak, hogy összeköltöztünk Tücsivel egy életre, amíg a halál …
Akkor is, most is ittunk egy nyelet konyakot.
Akkor is fiatalok voltunk, meg most se.
Akkor még nem tudtuk, ma már tudjuk…
Akkor hittel, reménységgel indultunk közös életünknek, most is szeretjük egymást.   
Akkor reméltük, hogy gyerekeink fognak születni, mostanra még öt unoka is született.
Akkor nem gondoltuk, hogy megszűnik a szocializmus, most tudjuk, hogy csak átalakult.
Akkor nagy energiával próbáltuk megteremteni saját egzisztenciánkat, mostanra mintha megpihentünk volna.
Akkor nem írhattam volna közös életünkről, most írhatnék, de most nem fogok.
Akkor még tudtam, mit csinálok, most meg csak azt hiszem, hogy tudom.
Mert mi történt reggel?
Beleöntöttem az ötféle gyógyszert egy stampedlibe ahogy máskor is, hogy egyszerre nyeljem le a kakaóval.
Kikevertem a kakaót cukorral, mint máskor is, és betettem egy néhány körre a mikróba. Nyúlok közben a tejért, és a doboz tartalmával felhígítottam a kakaós masszát.
Ám ahogy jobban megnézem a keletkezett matériát, látom: nem hasonlít a tejes kakaó színére. Nem is tehette, mert a körtelé doboza akadt a kezembe, és azzal öntöttem fel a sűrítményt. Kicsit szokatlan volt az íze. Lehet, hogy nem szabadalmaztatom a nesquikes-cukros-rostos-körte-lét. Pedig biztos megelőzném vele a világot, mert ilyet még senki emberfia nem ivott, azt lefogadom.      
Vártam, hogy megemlékezünk-e házasságkötésünk alkalmáról. Ez a várakozásom teljesült valahogyan.
Tücsi és Mica randevúztak az üzletközpontban, mert utóbbinak cipőre volt szüksége. Így együtt vásárolgattak. Mica lelkére kötöttem, mondja meg anyjának, hogy vegyen valami kedvére valót, s kivételesen nem fogok morogni miatta. Ha jól láttam, egy zuhanyozófüggönyt vett a kád fölé. Nem morgok.

Vettek továbbá egy tokajit, most hűlöget a frigóban. No meg mákos meggyes rétest. Az már bennünk reszket.
Én kaptam egy új kormányvédőt (véd a kormány ellen), meg egy illatosítót a kocsiba. Még sose volt ilyen húsz év alatt. Kaptam egy mikrofont is a PC-hez, hogy hátha majd egyszer működni kezd a skype, legyen komfortos a beszélgetés technikailag.
Láttam, hogy jövögetnek ketten felfelé. Gyorsan előkaptam a hervadhatatlan három szál gerberát, és ezzel üdvözöltem az asszonyt.
Most bekaptam a szokásos négy pirulát, és az én ajándékom magamnak, hogy nem idegesítem magamat vérnyomásméréssel.
Egyszer élünk, csuhajla.