Tizenkét év múltán semmit nem vesztett fényéből a Szilas Imre-féle Abonyi mise.
A katolikusoknak egyszer egy évben – legalább húsvét táján – a bűnbánat szentségéhez illik járulni, kéri tőlük az egyház.
A zeneszeretőknek egy évben egyszer, legalább húsvét táján meg kell hallgatni még nagyböjtben az egyik Bach-passiót, de a
húsvét elérkeztével az Abonyi mise CD-t, és utána Szilas előadásában a kivonulásra játszott John Bull-orgonadarabot.
Ezelőtt tizenkét évvel, http://emmausz.blog.hu/media/image/200904/1997 tavaszán ugyanis feltűnt az égen a Hale-Bopp-üstökös, és feltűnt egy új mise is Magyarországon, egy nagyon hosszú és nagyon éteri zene. Benne megszólal az ég és a föld: sőt az is, ami az ég fölött, és az is, ami a föld alatt van. Ettől mutat túl a földön (transzcendens), ettől méltó arra, amiről szól.
Sokan ellene vetették már, hogy előadhatatlanul hosszú, mert a főpapi zenés misék szokott pompája nem jelenik meg benne, a szokásos mise kereteit meg szétfeszíti.
Ezek igaz, de súlytalan állítások.
Vajon zavar-e valakit, ha hosszabb ideig tart az öröme?
Dehogy.
Vajon nem feszítették-e szét a normalitás kereteit Pio atya többórás miséi?
Dehogynem.
Valamiért mégis tömött templomok várták, hogy elkezdődjenek ezek a hosszú szertartások. És akiknek nem akaródzott részt venni rajtuk, nagy ívben elkerülték még a templom környékét is.
Így vagyok az előző érvekkel.
Akik valaha hallották, tudják, milyen értékes ez a mise. Kivételesen jó hangszerelésű, sokféle variációban elhangzó anyagról emlékezem meg, melyre nagyon sokan mások is visszaemlékezhetnek.
Idén is egy ültő helyemben hallgattam végig az egészet, és utána az emlegetett J. Bull-darabot. (Utóbbit más interpretálásában is meghallottam már: igen artisztikusnak és vérszegénynek tűnt Szilas elementáris változatához képest).
Maga a mise elég nehezen elemezhető. Én szecessziósnak ítélem ezt az alapjában swing-stílusú kompozíciót, de ezek csak a formájára, kinövéseire, díszeire vonatkoznak.
Két dolog máig fáj.
Az egyik, hogy teljesen érdemén alul reklámozott mű az Abonyi mise, mely bőven megérdemelte volna, hogy hatalmas tömeg előtt hangozzék el a Hősök terén. (Volt róla szó, aztán elhalkult ez a kijelentés.)
De ha ott nem, akkor a nyugati sógorok egyszer a meghallgatásának élménye miatt meghívhatták volna egy akkora szabadtéri hangversenyarénába, mint amilyen Berlin mellett van, és készíthettek volna a világ számára egy profi hanglemezt. Nem akkora ugyanis ennek a költsége, melyet ne bírt volna el pl. az Ostpriesterhilfe, vagy mit tudom én, ki.
A másik fájó valami, hogy mi se ismerjük. Néhányunknak megvan CD-n. Valahányunknak a John Bull-orgonafelvétel is. Miért nem kéri el tőlünk valaki, hogy legalább a Virtuális Plébánia zenéi között hallató legyen, mint pl. az ugyancsak Szilas Beat-mise.  
Jelentkezzen valaki nálam. Kölcsönadom a zenei anyagot.
Nem zárható skatulyába egy ekkora jelentőségű zenei opus.