Mickey webnaplója

Laci bácsi, a fonyódi üdülő jó kedélyű és beszédes gondnoka, szívesen elült az üdülővendégekkel egy kis borozásra, sörözésre. Gábor borral kínálta. Érdeklődtünk, mi Laci bácsi véleménye a savanykás italról. Így fogalmazott: Hát gyerekek, bornyi bor, az biztos, de meglehetős. Ez a bornyi bor egyetlen szótárban sem szerepel, legfeljebb a tájnyelvi szótárban volna benne, ha volna tájnyelvi szótár. Aki magyar, az érti, a külföldi meg sose fogja ezt így mondani. Azt fogja mondani, hogy éppenséggel bor, ha nem is a márkásabb fajta.
A magyar meglepően tele van pedig ilyesmikkel, kivételekkel, szabályosan mondva csaknem érthetetlen dolgokkal. Azért mégis jól használható nyelv a mienk. Olvasom, és így is van: Lenni igenév van, a létigéjé ez a lenni, de a vanni szót keresheted napestig, sose fogod megtalálni, pedig ha megkérded a boltban, hogy Van-e paprika, lehet, hogy azt mondja a boltos (bótos), hogy vanni van, de nem csípős. Miért volt? Volni volt, de már elfogyott. Mondanom se kell, a volni-t se fogod megtalálni a legnagyobb szótárban se. Ha már igéknél tartok,  teljesen szabályos volna a nézsz, alak, de csak a nézel létezik. Ugyanígy a húzol jó, a húzsz nem jó. Magyarázd el egy külföldinek, hogy a laksz jó, a lakol leginkább megbűnhődik értelemben használatos. A kapsz egy pofont jó, már ha jó egyáltalán egy pofont kapni, de a kapol egy pofont csak némelyik tájnyelvben él meg. Jó az kitörsz, rossz a kitöröl… De iszol és nem iszasz, még cifrábban issz.
Ízlik? El is várom, hogy ízljen (ízeljen)!!!
Ez a szó így volna szabályos, de így téboly. Ilyenkor az marad, hogy másképp fogalmaz az ember, hogy elkerülje ezeket a szószörnyeket. Nem illik ilyeneket mondani. Vagy illjen?  
Ma a munka ünnepe van, és első péntek és munkás Szent József ünnepe. Én leginkább korrektúrázásból és lektorálásból élek, mégis abbahagyom itt a nyelvi furcsaságokat.
Majd hétköznap elmélkedem rajta, hogy mi helyesebb a pápa csatlakoztathatatlansága vagy a pápa csalatkozhatatlansága.