Mickey webnaplója

– kérdezte a Polczer porta blog. Én ezt válaszoltam neki:
Az élet értelme az Élő Istenre reflektálás. Ő magából hozta létre az élet tobzódó gazdagságát, és úgy vélem, gyönyörködik benne, az általa létbe hívott világegyetemben. Ha a Teremtőjére reflektálni képes ember megsejti ezt, az élet jelenségei (8 van belőlük: anyagcsere, ingerlékenység, mozgás, szaporodás, növekedés, fejlődés, öröklődés, változékonyság) segítik e sejtésében.
Egy csillagász azt mondta, hogy ki kellene tágítani az életjelenségek körét, és kiterjeszteni a világegyetemben tapasztalt törvényszerűségekre. Minden mindennel összefügg, rendszert alkot és kölcsönhatásban van minden mindennel. Nem égitestek vannak, hanem összegfüggő rendszerek. Mennyire igaz ez a nyolcféle életjelenséget felmutató földi élővilágra nézve. Elég, ha egy erdei fa életéhez szükséges több száz apró faj szükségszerű létére gondolunk, vagy a több száz féle mikroorganizmusra, melyeket jobb híján bélflórának nevezünk, s mely szabályozza életműködésünket.
De sorolhatom tovább. Nincs mérnök, aki össze tudna hozni egy búzaszálat. Egy csecsemő tökéletesebb valamennyi mérnöki alkotásnál. És minőségében is az.
Aki vallásos, tudja a kinyilatkoztatásból, hogy halhatatlan lelkünk van. A szeretet soha nem hal meg, mert a Szeretet az Élő, az Isten. A halhatatlanságba szeretetünket visszük. Ez fog jellemezni mindnyájunkat, ha egyéni módon is. Szeretetünk mintegy aszimptotája Isten szeretetének, Akihez egyre közeledünk, de soha bele nem olvadunk. Megőrizzük egyedi, teremtett szépségünket, tehetségeinket, szeretőképességünket, mert Isten nem magába szívni, hanem örök jelenében gyönyörködni kíván a tőle különbözőben, de rá végtelenül hasonlóban.
Katinak ajánlom ezt a postot, akiének az életére reggel hét jezsuita és két világi kért áldást 33. születésnapja alkalmából. Isten éltessen, te lány !