Tegnap lefényképeztem szokatlan pirosságú (lilába hajló), virágzó muskátlinkat az
erkélyen, és a fotóim közé raktam ezt a címet írva alá: Azt hirdeti a muskátli.
. .
Igazából azért láttam a közeémúltban a fényképezéshez, hogy igazoljam, láttassam, mi mit hirdet Isten
szép világából, és hogyan teszi mindezt. Illett volna idézőjelbe tenni a címet,
mert egy általunk is előadott Bárdos Lajos kórusműnek ismétlődő szövege ez az
„azt hirdeti”.
Az alábbiakban közlöm a kórusműben elhangzó teljes szöveget; sajnos a
dallamot nem tudom melléjegyezni négy szólamban. Mindenesetre ez olyan Bárdos-opusz, mely megérdemelné, hogy kisfilm készüljön róla. A film megmutatná a vegyes
kart, ahogyan énekli a művet, közben futna a felirat. Majd újra elénekelné a
rövid kórusművet miközben diaporáma segítené a szöveg témájának befogadását szemmel is érzékelhetővé téve a sorolt dolgokat, személyeket. Az
alábbiakban rögzítem elképzeléseimet, mert a fotókat természetesen nem
készítettem el. Íme a forgatókönyv-terv:
Azt hirdeti a Nap,
– Felkel a Nap
azt hirdeti a Hold
– a vöröslő Hold megjelenik a lakótelep felett, akár a nagy házak között
azt hirdeti a csillag,
– kellene egy távcsővel készült fénykép a csillagokról, melyek sokkal
többen vannak, mint ahány szabad szemmel látható
felhő,
– szép felhőket ábrázoló képem máris több van
virág,
– makrokép a pipacsról, ahol kalász (toklász) is van
szivárvány és
– a szivárványt csak ki kell várni, időnként nálunk nagyon szépek láthatók
pacsirta dal, hogy
– bajom van. fel se ismerem a pacsirtát, ráadásul nyitott csőrű kellene,
hogy látsszék: trillázik
emberé a küzdelem,
– ide egy tűzoltót képzelek oltás közben,
a munka, hogy
– ide meg egy kőművest, mert van-e élettelibb valami, mint az építés
emberé a küzdelem,
– vájár, fejtő kalapáccsal a kezében
a munka, hogy
– asszony varrógép mögött
emberé a küzdelem,
– arató a kombájnban
emberé a munka,
– automata gombját nyomogató szalagmunkás sisakban
emberé a munka,
– óvónő gyerekekkel
Istené az áldás,
– felhőkből a földre irányuló fénypászmák
Istené, a nagy Istené
– ez a kép lehetetlen, de bevágható egy Szentháromság-szobor
a diadal,
– van egy bokor, melynek sűrű apró virágzata halvány lila, és olyan ívben
omlanak alá a virágos ágak, mintha tűzijáték pukkancsai ívét látnám
emberé a munka,
– lehetne egy számítógép előtt ülő alak is egyszer
a küzdelem.
Gáton az árral harcoló munkásokat kellene fotózni, homokzsákokkal.
Azt hirdeti,
– egy trombitás zenész
azt hirdeti,
– két trombitás zenész
Azt hirdeti a Nap,
– a lebukó nap korongja valamelyest a hegyek takarásában
azt hirdeti a Hold
– nagyított kép a Holdról a kráterekkel
azt hirdeti a csillag,
– ide egy jó kép kívánkozna egy galaxisról
felhő,
– jó gomolygós felhőfotó
virág,
Immár egy virágzó bokrot képzelek ide
szivárvány és
– prizmán átbukó, a szivárvány színeiben pompázó fotó
pacsirta dal, mert
– lebegő pacsirta a föld felett
Istené az áldás,
– bő vizű zuhatag
Istené az áldás,
– végtelenbe tartó búzamező
Istené az áldás,
– pici gyermek, talán csodálkozó szemű csecsemő
a diadal.
– sziporkázó tűzijáték, esetleg tortából kinövő sistergő tűzijáték fotója.
Utolsó kommentek