Nekem a választásokból elegem van. Hazafias kötelességemnek tartom ugyanakkor, hogy éljek választási lehetőségemmel. Eleget is tettem neki, szavaztam akikre szavaztam. Annyit mondok csak el, hogy két párt között nem tudtam dönteni, ezért röviden megfogalmaztam mondandómat az Égnek, hogy segítsen döntésemben, mert nem látok egészen tisztán. A pártokat elneveztem fejnek és írásnak, majd előhúztam zsebemből egy húszforintos érmét, a fej volt felül. Minden aggodalmam megszűnt, ennek megfelelően adtam le voksomat a „fej”-re.
Mielőtt elítélnél módszerem miatt, hadd emlékeztessek rá, hogy az apostolok az áruló Júdás öngyilkossága után ki akarták egészíteni létszámukat tizenkettőre, de két jelöltjük akadt, akik között nem tudtak választani. Ezért imádkoztak, majd sorsot húztak. Mátyásra esett a választás, Barzabás – alias Jusztusz – pedig nem nyert. (Elolvashatod az Apcsel 1. fejezetének a végén.)
A választások napján urnazárás után (7 órától kezdve) a tévécsatornák a lehető legunalmasabb műsorok egyikét sugározzák. Ezerszer ismételt és elcsépelt nyilatkozatok tömkelege hangzik el. Unásig ismételt értékelések, a győztesek öröméről, és a vesztesek kifacsarásáról. A győztesek hatalmas örömmámorban úsznak. Nem tudják, hogy a küzdelem igazán csak a mandátumok elnyerése után kezdődik: küzdelem a másképp gondolkodókkal, a pénzmágnásokkal, az érdekszövetségekkel, a hatalmasságokkal, a kényszerítő eszközök alkalmazására mindig kész fehérgalléros bűnözőkkel.
A másik oldalon a vesztes felek kivérzése látható, szánalmas magyarázkodások, a győztesek szidalmazása, stb. Meglehetősen unom az egészet.
A kb. fél órás tévé előtti ücsörgés során kiderült, hogy a vártnál kevesebben mentek el szavazni, mert Kelet-Magyarországon óriási felhőszakadás volt, helyenként milliárdos jégkárt okozva.
Az előzőekben kifejtettek miatt fél óra elteltével abbahagytam a tévé előtti bambulást, és kimentem az erkélyre jó levegőt szippantani. Az égen teljes ívű szivárványt láttam. Tőle felénk mintegy 10-15 fokkal egy kisebbet, halványabbat is. Nem egy darab többszörös ív volt ez, hanem két különálló. Kihívtam Tücsit is, hogy nézze meg az égi tüneményt. Két ív: egy vastag, és – lényegesen közelebb – egy vékonyka. Mire észbe kaptam, hogy ez lefényképezhető, elhalványultak. A fotózás ezúton hát elmaradt. tanúm Tücsi, és tanúm rá az ég. Közlöm veletek, hogy van remény. Egy nagy remény, és egy rásegítő kisebb.
A tévé meg karattyoljon, amit akar.
Utolsó kommentek