A mű-vész szó túl mesterkélt. Mennyivel természetesebb így: műbalhé.
Úgy hallottam, hogy az angolok megvetik a szójátékokat.
Próbálom az okát megtalálni. Ez az én esetemben különösen is nehéz, mert nem az
enyém az angol nyelv birtoklása. Mégis arra gondolok, hogy a mai angol nyelv
csaknem kizárólag egy szótagú szavakból áll össze. Ha meggondolom, engem se
vonzana, hogy ilyen rövid, hasonló hangázású szavakkal szórakoztassak másokat.
Egyetlen ilyen magyar példára emlékezem: a Tanú c. film uszodai jelenetének
kalamitása során dadogja el a primitív Bástya elvtárs Pelikánnak a zseniálisan
bunkó és csaknem összefüggéstelen szavakat: Kém! Ló! Fej! Puff!
Hát ez nem lehet túl vonzó angolul sem.
A magyar azonban más. A mi változó hosszúságú szavaink itt-ott elvagdosva,
hátulról előrefelé kimondva, széléről befelé haladva és közepétől kifelé
tükörként jelentéssel bíró szavakkal rendelkezünk, pl. arára. Ezek felkutatása
nyelvészeti és számítógép-programozói feladat lehet. Mert milyen érdekes volna
egy szótárt összeállítani az összes olyan szóról, mely oda-vissza ugyanaz pl.
abba, atya, apa, anya. És milyen érdekes volna egy másikat is összerakni, mely
balról jobbra és jobbról balra olvasva is értelmes szavakat eredményez némi
engedményeket is belekalkulálva. Pl. Ó lom az már előrefelé is kétfélét jelent:
egybeírva nehézfém neve, különírva régi, haszontalan holmi. Visszafelé pedig
engedménnyel móló, melynek a jelentését nem kell magyaráznom. Más engedménnyel:
moll, ó! És ezek a példák igencsak alkalmiak. Miska visszafelé aksim, szleng,
jelenti: az én akkumulátorom. Gondolom, igen sok efféle létezik.
Természetesen csak játék az a műbalhé, melyet a művész szóval művelek,
de nem játék, hanem tény, hogy a művész idegen szóval artist.
Namármost. Az artist nálunk artistaként honosodott meg, ebben a szóhasználatban
értelmes, csakhogy az artista nem általában művészt jelent, hanem annak egy
nagyon is partikuláris szegletét, azt a cirkuszi művészt, aki különféle
ügyességi mutatványokkal kápráztatja el a nagyérdeműt. A zsonglőr, bűvész,
(lég)tornász, állatidomár összefoglaló neve.
Így hát a magyar ebből a szempontból rendhagyó. Ezért aztán hadd vitatkozzam
azokkal, akik
úgy vélik, hogy a szójátékok olcsó trükkök.
Trükközzünk csak minél többen, erre vállalkozók, a nyelvvel, amely nemcsak hogy
elviseli, de jó alanya is ezeknek a játékoknak.
Utolsó kommentek