Mickey webnaplója

Ma szép nap van, csupa sugárzás, a nap olykor felhők takarásába kerül, és akkor még szebb nap van. Birtokba kaptuk az egész házat, és folytattuk a költözködést, immár a szuterénből a földszinti, komfortosabb részbe. Nem tökéletes ez a világ, mert ami lent jó volt, az fent nem olyan új, a fotel nem olyan kényelmes, a tusolóból nem birizgál egyszerre hat rózsából a víz, és a vécé se vadonás új. Viszont a konyha és társalgó hatalmas, végre egy helyen és minden szorongás nélkül teljesen zavartalanul együtt lehet az egész nagycsali.   
Most jártam fönn az emeleten, szép fénykép készíthető a helyi kápolnáról, mely fehér, mint a legtöbb görög templom, és barátságos, mert ott hallottuk tegnap azt az összeszedett beszédet. 
Ellenben közelharcot folytatunk a legyekkel, és együtt barkácsoltuk meg a konyhai lefolyót, melynek tíz perc kellett, hogy elnyelje a szmötyit. A fiúk, Éva és Estelle lementek a strandra, és ez az időszakos elkülönítés segíti a további együttlétet. Kevesebb alkut kell kötni egymás kölcsönös meghallgatásához, könnyebb kommunikálni. 
Már berendezkedtünk.
Munkamegosztás van.
Én írok,
Tücsi hagymát vág,
Mica majd felteszi az elkészült anyagot a netre,
Zsuzsa Blankával a tévét nézi.
Sajnos a déli oldalon nyitottunk, és a szúnyogháló beengedte a meleget. Most fordítottunk. Nem jön több meleg, csak légy, mert a szemközti, hűvös oldalon nincs háló az ablakon.
Mindent egybevéve ez az írás is azt sugallja, amit már ezerszer megírtam … ez a világ nem az a világ, másképpen: ez a világ nem tökéletes. Könnyű nekem, aki Illés-számokon nőttem fel. Ugyanezt Sz. Levente így énekelte: Nem túl szép, de vállalom…
(Persze szép, ha hagyjuk, de újabb kérdés: Hagyjuk-e?)      
Holnap új vendég érkezik, és − új vendéget nem kímélünk − amennyire tudom, alapos helyi ismeretei vannak, és ez segíthet színes körültekintős mozgalmas programot összerakni. Remélem, így lesz.